"Long time no see dear, dark, depressed side of myself, U look great, invincible..." 

Nem ismetlem magam,... a fenti osszegzes elegendo. Szimpatikusabb otletnek tartom jelenleg a mentoovben csodalkozni, mint az alattam tantongo szakadek melysegen...

Vagyis igazabol nem is mentoov, hanem kotelék, melynek minden szàllàt màs és màs dobta utànam az elmult napokban...

Még, valahogy fejjel lefelé merengek, himbàlodzva ég és fold, a csend és a fejemben tombolo vihar kozt... valahol... csodàlkozva a làbamra tekeredett kotelékeken... 

Tavajhoz képest megvàltozott a blog hangulata, ezért elnézést kérek,...

vagyis igazàbol nem...

...akkor a hely ujdonsàga, morbid-torz tukre vidàm hangulatot kolcsonzott ide, es most ennek megorzese erdekeben àlltam le a blogolassal. 

Koszonet, nehany uj kotetnek es nem keves mondhatni porosodo darabnak a "barati konyvespolcon, nem beszelve a csaladi hagyatekrol", ismet uj lapot kezdek itt, es az elet mas teren is...

"... let's roll the dice... and meet again on the battlefield..."

Tegnap elindultak a mérések elokészuletei. De nem vagyok meggyozve a meres sikeresseget illetoen, nem akarta az igazsagot a rendszer. Holnap reggel kiderul hogy vegzodott...

Remelem az uj honap uj, pozitivabb es sikeresebb folytatast hoz magaval.

A napokban kissé elszakadtam a blogolàstol, mint az észlelheto volt. Nem éppen a leg gordulékenyebben mennek a dolgok a "laborban" és gondoltam felesleges lenne jelenlegi borongos hangulatomat bepotyogni.

A laboros témàt itt le is zàrnàm...

Jelenleg amikor épp nem az egyetemen forgolodok, akkor az "esetleges jovobeli kis otthonom"-hoz keresek otleteket a neten...

Az eddigi otleteket itt megleshetitek:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.377390278940784.97971.100000094451830&type=1

Még mindig csak papirmunkàzunk ideàt. Kezd kissé idegesito lenni, hogy lépni sem lehet anélkul, hogy egy két pecsétet rà ne nyomnànak vmire. Mindenkivel idopontot egyeztetni, nyomtatvànyokat vadàszni, mindenféle személyiségemet beazonosito szàmra vadàszni...

Ellenben legalàbb fonokomnek szereztem pàr jo pillanatot, mikor elolvasta a levelet, amit az egyik ilyen burok(g)ràciànak irtam franciàul (biztos ami biztos egy zàrojeles angol vàltozattal megtàmogatva) - nem mintha sokra mennének vele... én irni nem tudok franciàul, ok meg olvasni angolul... patt helyzet... dehàt ez van, paraszt ut F8-al én meg majd lépek a kiràlynovel, màrmint ha majd talàlok vmi kiràlyno jeloltet... A jelenlegi kiràlyno készlet, hogy is mondjam tùlzottan sotét lelkuletu, de legalàbb is feluletu, ami nekem annyira nem fekszik...

Mindenesetre a fonok jellemzese a kovetkezo volt: a szavak franciàk, de a nyelvtan??? Ha vàlaszolnak rà, akkor megértették, ha nem akkor igy jàrtunk... mindenesetre a francia oràk, biztos hasznomra vàlnak majd...

pàr kép a szobàrol:

Vasàrnap - borùs, esos egész napos kiràndulàs Franciaorszàgban

Remélem tetszett... :)

Kuldeném ezt mindenkinek otthonra és kulfoldre egyarànt...

2012/03/15 – delutàn

Kozeledik a hétvége, de szerencsére vasàrnapra màr talàn van program; kozos maszkàlàs mindenféle „franciàtlan” népekkel és ismerkedés a francia „kulturàval”.

No igen, ami a kulturàt illeti. Mindenki aranyos, mosolygos és segitokész és eddig minden szép is és jo is. Azonban valaki igazàn elmagyaràzhatnà nekem, hogy hogy a piskotàban lehetséges az, hogy a kulfoldi diàkokkal foglalkozo iroda feje egy, amugy a franciàn kivul talàn semmi màs nyelvet nem beszélo asszonysàg.

Azon se csodàlkoznék néha, ha vakok iranyitanàk a kozlekedést vagy suketek vezényelnének a hangversenyeken.

A laborban ugyan ez a szitu. A „human resources” valamint a kulfoldi jonéppel foglalkozo asszonysàg szintugy, végtelenul kedves és segitokész, de angolul egy kukkot sem tud. Alàirom, én vagyok a kulfoldi meg minden, de attol még, hogy nem rohangàlnak minden féle hobbitok meg sotét csuklyàs csokàk holmi gyuru utàn kutatva a bozotosban, vmi kozos nyelvet csak talàlhatnànk, ami nem a francia és mint olyan, tudoskodo, egyetemi (alapvetoen fizikàval és kémiàval foglalkozo) csoport/kozeg, talàn mégiscsak értelemszeru lenne az angol.

Nagyon szeretek értetlen, uveges tekintetu mosolypàrbajt vivni a burokràciàval, de lassan màr gorcsbe ràndul az arcom, ha meghallom; hogy megint egyedul kell elintéznem valami hivatali ugyet. A fonok mondjuk bàrmit el tud intézni nekem, màr ha van rà ideje. De mostansàg sajna elfoglalt.

Mindez annyira nem meglepo, de érdekes volt ismét szembesulni a ténnyel, hogy a nemzeti ontudat néha mekkora sakk-mattot képes adni az értelemnek. Ez elony-e vagy hàtràny azt dontse el mindenki maga...

Hmm hmm... szervezettség: két napja itt vagyok de ma màr lepedot soooot pàrnahuzatot is bedobtak hozzàm!!! Ergo bejottek korbenéztek és ledobtàk az àgyamra a cumot, nem is zugolodnék itt a jogaim miatt ezen ponton, de ha màr ugy is ki be jàrnak,... igazàn ki is takarithattak volna... nem most, hanem mielott megerkeztem. Miért is???

1)      A padlora fektettet linoleum olyan volt (és még most is ilyen) mintha az épulet megnyitàsa ota hozzà se nyultak volna.

2)      Vaci uj asztal az van, de az nem zavart senkit, hogy az 5-6 konnektor elmondhatatlan àllapotu. Osszegezném egy par szoban: probàltam beleapplikàlni „Dompert” a kolcson laptop-ot dugaszkàba, mire vàratlan aktivitàst mutattot a rendszer. Elsokent feltunoen instabilnak talaltam a szerkezetet, majd a kov pillanatban a picike ugy dontott; hogy hallgat a gravitàcio hivo szavàra és millio darabra szakadva alàhull az iroasztal pokhàlos hatàrvideken tulra... Nesze, csoro egyetemista, puzzle... szorakozzàl kedvedre a 220-al, vagy amennyi ezekben a falakban cikàzik.

3)      Mig a konnektor ily elutasitoan tàvolsàgtartonak mutatkozott, addig a mosdokagylo éppen ellenkezoleg. Akàrhànyszor megnyitom a csapot, szinte hallomés érzem, ahogy a csap és véle formàs alakja egyontetuen bucsut mond szilàrdjellemu kedvesének, a vizfoltoktol rohado falnak és àhitattal kozeledik felém gyengéd érintésemre, majd talàlkozàsunkat kovetoen ismét visszatér a kis hamis, finom csokot lehelve a falnak, mikozben konnyekig meghatodik...

4)      A gombkilincs hasonlo érzelmeket tàplàl irànyomban, àm ezen màr kevésbé lepodok meg.

Elsore ennyit fedett fel csupàn elottem a kedves, bàr biztos vayok benne, hogy a legrejtetteb és egyben legmeglepobb titkait meg késobbre tartogatja szàmomra... Az elso randin senki se lebbenti fel a fàtylat minden hobortjàrol, miért is tenne o màsképp...

Megvolt az elso talàlkozàsom a munkatàrsammal is. Rànézésre vagy 400 kilo, jelleme akàr a szintiszta acél, àm ezuttal csak a sarokban fustolgott magàban, tetotol talpig alufoliàba tekergozve (lévén a dologidore valo felkészulés kozepette làtogattam meg, és épp a kifutésén igyekeztek a tobbiek). A kovi héttol, ha minden  rendben megy, vele fogok dolgozni. Az AES rendszer egy regi-uj àm izig vérig veterànjàval. Egyik màsik csavarja talàn még a 2. VH-t is megjàrhatta... de elvileg mukszik, igy szeretjuk, becsuljuk és ha ez igy is marad, akkor  tàn egyszer még legendàs mesét is irunk tetteirol, remélhetoleg impakt faktorosat.

Jelenleg igy àllok, vagyis fekszek... és amig a bibor szinben tundoklo, testén a phoenix jelét viselo, formàs, 0.25 –os sorocskek 4 fos hàreme védelmezi hutoszekrényem rideg àlmàt, addig nincs miért tartani a holnaptol...

2012/03/13 – elso este

2 ora 20 perc Pàrizsba, majd ujabb masfél oràs vergodes a felhok kozt. Végul talajt fogtunk Marseilleben.

Elso pozitiv elmeny egy sms volt, koszonet a feladojànak!!! (Kissé lelombozottan érkeztem, azert volt rossz kedvem.)

Majd vàrakozàs Christophe-ra, aki a kilométeres dugoban totyogott  elore lépésben. Meglepetésemre egy laptop-pal fogadott. Jelenleg még nem mentem fel a netre hosszabb tàvon, tob okbol.

1, este nyolc mùlt és bàr odàig vagyok értetek, de ràfagyna a tomporom a koli melletti betontombre, ahonnan netet tudnék lopni.

2, a laptop mùkodik ugyan, àm de franciàn kivul màs nyelvet nem ismer, ami még egye penész elfogadhato ihànyossàg, de hogy minden tetves betu mashol van a billentyùzeten az màr vérlàzito. - foleg a harmadik begépelést kovetoen.

Mindemellett, koszonet a kulso vinyon hozott filmeknek koszonhetoen màris vidàm otthoni (és Dénesnek koszonhetoen), vilàghàborùs hangulatom tàmadt, filmezés kozben.

Tovàbbiakat majd ha màr nem kaparja a hasam az éhség és elintéztem a franciàkkal a pénzugyi dolgokat, megjegyzem tok egyedul, mivel Christophe nem ér rà.

Elore vàrom a holnapot! 

...ma rövid beszélgetésbe elegyedtem a Kínai kollégával, két minta bögyörgetés közt,... hááát... igazából nem tudom, hogy jutottunk el idáig, deeee... kaptam egy egy-két hetes meghívást Kínába... és a pasast ismerve komolyan is gondolja... igazából időpontot kellene egyeztetni, no meg repjegyre spórolni...

És hogy hová???...Wuhan-ba... nagyváros sok tóval... no meg kínaival... azt mondta, hogy nála letáborolhatok... és ő meg körbemutogatja a várost... és SÖRÖZÜNK! (ez utóbbi kihangsúlyozva)

LOL! No, mik nem történnek...

A mai napon Murphy a 2 km-es terepfutást iktatta be...minthogy a tengerparton maradt a törülközőm, .... és nanáá hogy csak a hegy tetején vettem észre, hogy nincs nálam.. és no persze hogy volt 30 percem oda vissza lenyomni azt a távot, aminek a felét amúgy is 25 perc alatt tettük meg felfelé... no sebaj.. hegyi séta megvolt... 19 fokos tengerben úszkálás pipa... böszmenagy sziklákról leugrálás megint csak pipa... minek is szimplán úszkálni és félig fagyottan belefulladni a földközi tengerbe, ha 10-12 méterről leugorva 2 másodperc alatt is kinyírhatod magad..szal ez is pipa.. aztán vissza mászni a tetőre.. szóval tényleg hiányolta a szervezetem az erőltetett tempós terepfutást tanga papucsba +28-30 fokban...

SZERETEM A GOOGLIIII FORDÍTÓT...

...hogy miért??? Mert úgy képes felvidítani egy borús reggelen a titkárságon, mint semmi más...

"you stay and dream, we work..." és ehhez hasonlóan megkomponált jótanácsokkal láttak el a kolis emberkék ismételt látogatásom alkalmával... no problem.. megesik az ilyen... igazából csak azon pusztultam a nevetéstől, hogy a kedves francia kollega asszony, mindezt kétszer olvasta fel nekem... (a google fordító jóvoltából) ...először bizonytalanul, majd gondolván a gép biztos tudja mi is az a francia nyelvtan... JÓÓÓ hangosan, magabiztosan... első hallásra pislogtam kettőt,.. hogy mi van... mit akar ez tőlem...?? Majd második olvasatra jeleztem a hölgynek,.. hogy én értem hogy ő nagyon szeretne rajtam segíteni... de van énnekem saját ágyam... odafenn az első emeleten.. és bár ő kedves meg aranyos, deeeeeeeee nem itt szeretnék aludni.... már ha megoldható...

... egyébként nyugis nap volt, Sebastián közölte.. hogy nyertek valami pályázaton... ez kb 150 000 euro-t, valamint Seb-nek személyesen vaciúj játékszereket jelent...

... majd Chris. közölte, hogy ők is pályáztak és ebből adódóan augusztus és november között megint elképzelhető egy kiruccanás Marseille-be méricskélés céljából... végülis csak két napja beszélgettem ismerősökkel, hogy akkortájt olcsón tudnánk kiruccanni pár napra Armandhoz Angliába... mammmiiii zűűűrös lesz a november... 

... Demian-egy új arc a sakktáblán... vele napelem építősdit jáccok péntektől... kíváncsi vagyok... kérdezte, hogy mit tudok a napelemekről... mondtam neki, h olyan alapokat... láttam már a tevében, hogy jó,... meg szeretik az emberek...

..ugyan a durva elméleti alapok megvannak, valahol a raktárban, valamelyik porosodó polcon... deeee asszem vele is lejáccok még egy két kör Activity-t, mire tisztázzuk a helyzetet... Afféle ki mit tud.. ÉN semmit, TE mindent... ergó te beszélsz, én meg sasolok, mint hódapó áradáskor...

... az est zárásaként összehaverkodtam egy újabb kínai sráccal, már meglévő készletem révén... barátságos játékban rongyá vertek pingpongban (nagyon sok : nagyon kevésre)...

...lehet kellen vennem egy ütőt ide kintre... feltréningelem magam ezekkel a srácokkal és otthon a nemlétező pingpong-asztalunkon mindenkit rommá verek... a B verzsön, hogy augusztustól csak fonákból adogatom a sört vagy tollszár-fogásban mancsolok a haverokkal...

... no szép álmokat mindenkinek...

zmmmmmmmmmmhmmhmm… meleg van.. 22:21… és épp csak kitámolyogtam a zuhany alól… egész hétvégén ilyen idő volt…

...még a hangyák is csak árnyéktól árnyékig desszantoltak a terepen.. azt is erős körültekintéssel…

Tegnap mikor kimentem dél-felé vásárolni helyenként enyhe aszfalt megfolyásokat tapasztaltam a papucsom alatt… felhő zéró… árnyék… háát… az ügyesebbek bele tudtak olvadni a háztömbök masszív 20 centis árnyékába,...

Általánosságban elmondható volt, a hétvégéről és az elmúlt másfél két hétről, hogy „insitu” párolta a napocska röpke pillanatok alatt a kimerészkedőket aszalt szilva méretűre.

…a legjobb dolgok ehhez a héthez csatolhatók… többek közt ezért is maradtam el sokáig a blogolással… mert mikor hazatévedtem az koliba, már pislogni is csak két kávé után voltam képes… nem mintha halálra dolgoznám magam itt… annyira azért nem tépi le a fejem a menetszél… nem tolunk olyan veszett tempót… épp csak a nappali 35, esti 25 fok kissé leterhelő…

…pár kép a konferenciáról és a helyszínről… csak úgy … érdekességképp…

ő Alain a supervisor-om.... aki kövi két hétben a kanyarban sem lesz mert ismét konferálódik valahol...

ő egy noname PhD-és aki itt még mosolygott, és akinek az előadását a kövi képen szereplő úriember kb centis darabokra szaggatta egy 15 perces monológ keretein belül, majd visszadobta a csajnak.. hogy játszon még a témával egy kicsit... ( a csaj összesen nem beszélt 5 percet.. így kissé véresen hangzott a repost az úriembertől...)

ő volna az...

ugye milyen csúúúnya helyen kellett tengődnünk... mi is alig bírtuk ki... :)))

...

Íme a kínai kollega a konferencia előadások között...

..és alatt...

 ... ez utóbbi annak volt köszönhető, hogy megbeszéltük vagy 3-an, hogy kedd reggel kivonulunk a partra 6 órakkor és úszunk egyet... kezdésként... csak hogy jól induljon a nap... ezt azonban a hétfő hajnali két órás fekvés kissé keresztbe vágta. Így reggel mindenki napolta ezt a botor gondolatot... kivéve a kínai kollegát, aki a "párt" szellemét követve megjelent a megadott helyen a megadott időben... Sajnálatos módon azonban nagy valószínűséggel rajta és az áramlatok által arra sodort pár döglött halon és egy-két eltévedt búváron kívül sok mindenki nem nagyon lehetett arrafelé...

… szóval a héten volt ez a két napos konferencia, és egy pénteki tengerparti franciaóra… (szerintem ezt otthon is be kellene vezetni… majd szólok az AF-es kollegáknak, hogy gondolkodjanak rajta…)

- francia óra Marseille-től 16 km-re Niolon közelében -

… na igen.. volt egy újabb jól sikerült beszélgetésem a helyi titkársággal… nem tudom miért.. de akárhányszor odamegyek… tuti csak olyanokat találok akik csak és kizárólag franciául beszélnek… ami alapvetően nem meglepő, hisz nem azt várja az ember, hogy rögtön dél-pekingi tájszólással rohanják le az embert… csak.. hmmm… egy ilyen multi-kulti csomópontban azért egy minimális intelligenciát és többnyelvűséget azért elvárnék… de lehet bennem van a hiba,…

… okok.. én jöttem ide meg minden… és tanulom is a nyelvet… a magam rozzant tempójában… de a szókincsem még csak karcolgatja a minimális túlélési alapok szintjét… és ami a gazdasági és pénzügyi szakzsargont illeti.. háát még elég pórias a raktár ilyen téren… ebből adódóan természetesen ismét vidám beszélgetésbe keveredtem az egyik asszisztenssel. Gondoltam befizetem a júliusi kolidíjjat, meg megkérdezem, hogy mikor kell átzsuppolnom a cumómat az új szobába, mivel itt a mostaniban nemsokára felújítások lesznek… és költözni kell…

..egy kis szösszenet a temérdek információs zuhatagból ami felém áramlott az asszisztens csajtól…
( a kis lila cetli a házikókkal)

… hogy ezzel azt akarta e mondani hogy Húzzzál haza!!!… vagy hogy majd költözni kellene.. ez örök rejtély marad...

Jahaaa... időközben kiderült, hogy már határainkon túlra is elterjedt a blogom híre, ugyanis az egyik PhD-és csaj minthogy nem tudja letölteni a gépéről a képeket és megmutogatni az ismerőseinek... az én blogomat adta meg nekik ízelítő gyanánt... mondta is, hogy csak azt sajnálja, hogy nem tudja sem ő sem a haverjai elolvasni amiket írok... Huhhhhh... gondoltam.. jobb is szegényeknek...

Helloka mindenkinek!

Elég régóta nem írtam... kicsit hanyagoltam a hétvégi blogolást...

Jelenleg Giens-ből írok... elméletileg konferencián vagyunk... gyakorlatilag egy kukkot sem értettem a mai napból... leszámítva pár elcsípett szót és az angol slide-okat...

.. van abban valami vidám, mikor egy Ukrán egy Kínai és egy Magyar együtt bambul értetlenül az előadóra... minthogy egyik sem beszél kifejezetten franciául...

ellenben.. ha sokat nem is tanultam ma, de az ukrán és kínai kollégák jóvoltából, mostmár még két nyelven tudom azt mondani, hogy...

FENÉKIG!

... az eddig visszahúzódónak tartott kínai kolléga ma egész délután próbált minket leitatni... sose gondoltuk volna róla...

... de hosszas beszélgetést követően... ez még egy pozitív eseményként volt elkönyvelve... ugyanis az ukrán sráccal arra jutottunk,.. hogy bár a franciáknak van tengerpartjuk... remek boraik vannak,... de bulizni nem tudnak...

a bár kevéssel 10 után bezárt és kb 60 ember akik életük 89%-át egy 4X6 méteres lyukban töltik zümmögő, szörcsőgő zúgó-búgó gépek között arra nem volt képes, hogy egy rendeset bulizzon amikor egyszer a hónapban megteheti... szabadon,... kötöttségek és felelőség nélkül... leültek.. iszogattak... és ennyi... lehangolódtunk... a parti-fiaskó után levonultunk a partra... hátha ott jobb a hangulat... de pár fellángolást leszámítva ott sem kaptuk vissza azt a pörgést amire vágytunk az ukrán sráccal...

Konklúzió...

...ezek a srácok és lányok nem tudják mit jelent az, hogy parti... és ez sajnálatos...

...ellenben még vacsira bevertünk a kínai és az ukrán sráccal másfél üveg bort... háát. minden elismerésem a kínaiaké.... szakadtunk a röhögéstől az asztalnál... amit kínai barátunk előadott az félelmetesen jó volt... semmi extra,.. de ha azt veszed,.. hogy az asztalnál 4 különböző országból származó ember próbál használni egy nyelvet ami nem a sajátja... 4-5 pohár bor után.... hááát annak vannak érdekes következményei... mindenesetre.. legyen annyi elég... hogy a vacsora nagyon vidáman telt... ismerkedtünk egymás kultúrjával... így úgy amúgy...

... holnap ismét konferencia... de nem tudom mi lesz... sokkal többet holnap se fogunk megérteni... lehet inkább körbenézünk a környéken...

Először hosszabb Marseille-es városnézésre akartalak volna titeket invitálni... de jelenleg lusta és fáradt vagyok ilyesmire.. plusz jelenleg még nincs elég képanyag a város bemutatására... de egy kisebb bemutató azért tudok tartani... bár nem épp a hivatalos tourinformos formában...

egy átlagos turisztikai kép "from above" ... amivel az átlag idehulló téved a következő... napos tengerparti kikötő, halárusok, tonna számra butikok... és hotelek, és emezek egymás hegyére no meg hátára hágó kiülős-teraszos.... egyszóval helyenként felvágós terülj terülj asztalkái...

comme ca...

 (igen.. ezt az ucsó előtti képet már láthattátok egyszer...)

... de ez uncsi.. és ha ide tévedtek ezeket úgyis megtaláljátok... minthogy máshová amúgy sem engednek.. vagy ti nem akartok menni majd.. :D

... hogy is kezdődik egy átlagos reggel... hmmm.. jah igen... reggeli... terülj terülj asztalkám... otthon az ágyikóban... vagy kinn a friss levegőn, a sokadalomban, egy kávézó teraszos asztalkájánál,... Croissant & Café ... csevegés a haverokkal és ha van bátorság az asztal szomszédokkal...

...hmm.. már ha tudsz sirályul...

na igen... az ínyenc konyha szerelmesei kiélhetik itt magukat... vannak arab kaját áruló kínaiak, kínait áruló muzulmánok... olasz és amcsi éttermek és gyorskajáldák... ámbár a helyetekben a steak hasé nevű szörnyet kerülném... szerintük finom... szerintem a kutya is kétszer visszaköhögi... mielőtt belém harapna bosszúból...

.. és persze itt tanyáznak az utcákon az elfeledett szuperhősök, mesebeli figurák,... avagy regényből kiszabadult nemes elemek, mint pl Ahab kapitány...

vagy az épp szabadnapos mikulás...

... alkalomadtán majd még kiegészítem "kevésbé sikeres szuperhős rovatomat...

de pernye nem csak negatív oldalai vannak... tele van a város kis rejtett zugokkal ahol esténkén a lebukó nap utolsó sugarai még épp elcsípik a város egy másik természeti csodáját...

A 40 CENTIS BENGA PATKÁNYOKAT...

... amelyek amúgy ehhez hasonló hangulatos kis utcákon élik francia mindennapjaikat maguk egyszerűségében...

.. még valami elmondható erről a városkáról... ami első látásra szembetűnik bármely gyengén hallónak is...

... a város nyakig van motorkerékpárok, bi- és triciklig, robogók és aszfalton kopogókkal... minden kort, nemet és fajzatot kielégítő választékával... az én kedvencem, melyből kb a szivárvány minden árnyalatában valamint az enyészet és két tengely valamint a brand new verziók közt minden formában találkozni lehet az utakon, patkákon, árkokban & bokrokban és fűszeres standokon... az ez a példány...

nekem végtelenül tetszik.. főleg ez a zöldike a barna ülés nyúzattal...

nem tudom mennyit ehet 100-on de legrosszabb esetben is két gombelemmel szerintem simán elpöfög a következő határig...

... dehogy miért is van ennyi motor.. egyrészt pernye minden bizonnyal mert egyszerűbb közlekedni egy ilyennel mint egy 8 kredenc méretű benga Ford Muftánggal... ami ugyan szintén gyönyörű... de sáros nyomába sem ér ennek az apróságnak a városi dugókban... és ha Marseille-ben vagy kénytelen közlekedni hamar áttérsz erre a két keréken guruló gyufásdobozra inkább,...mint hogy a 40 millás luxus konzerv dobozodban forrald az agyad... a másik ok talán az ... hogy kocsit képtelenek vezetni.. legalábbis annak hivatalos formájában... ezeknek ugyanis mindegy, hogy Ford szaréna (ahogy azt a MIB című filmből művelődve hallhattuk és láthattuk páran) vagy a legújabb Mercedes van a tomporuk alatt... 10 méteren belül eltol vele két kukát, lehúzza az orrát 3x miközben le és felmászik a járdára... minimum 2x de jobb esetben 4x nekitolja elől-hátul parkoláskor az ütközőit a szomszédos kocsiknak... és hasonlók... legalább 75-80%-uk valamilyen csikarás, karmolás kisebb nagyobb horpadások vagy végtagveszteségek jeleit mutatva csörögnek zörögnek el melletted az úton...

... ez Marseille... és még sok minden más.. melyet majd legközelebb... :)

... vannak napok amik nem épp úgy sülnek el ahogy azt reggel ébredéskor még a lepedő lenyomatával az arcodon elképzeled... hát ez a nap sem épp olyan volt...

hol is kezdjem... hmmm... francia nyelvtudásom fejlesztése kedvéért gondoltam most már tényleg ideje lenne agresszívabban nekiesni ennek a szerencsétlen nyelvnek... így elhatároztam, hogy elmegyek, keresek egy könyvesboltot és egy általam kedvelt könyv amúgyis nálam lévő angol verzióját boldogítom egy franciával...

... a reggeli terv még ez volt... akkor még sütött a nap és minden normálisnak tűnt... fogalmam sem volt, hogy a nap végére mik fognak történni...

mondhatni ideális kezdőlökéssel kezdődött a nap... a koli előtt ugyanis egy csoport,... hmmm hát lánynak épp nem nevezném,... de mondjuk nő... (nem voltak épp a 20-as éveikben...) piros egyenruhában rohanta le az arra járó népeket és tömte meg mind a kocsikat, buszokat, mind pedig a kávéra éhes szemekkel a koliból kitántorgó jónépet a Kellogg's valami újféle vackerájával...

... így.. mire felszálltam a buszra... a kedves "kellogg's-os kollégáknak köszönhetően 6 doboz sütivel teletankolt táskával indultam neki a napi túrámnak Marseille szívébe...

...reggel minthogy megörültem a szép napsütésnek annak rendje és módja szerint kitettem az ablakba a cipőmet szárítkozni... had sütögesse a napocska és legyen szééép ropogós és szellővel átjárt mire visszatérek...

CSAKHOGY... miközben könyvecskémbe fuldokolva, a külvilágtól elzárva, vakon és süketen robogtam a 3-as busszal jobbra-balra hol utasoknak, hol a falnak passzírozódva... hasonlóképpen a metrón... az időjárás beintett nekem... két koppanás az ablakon, melyet a metró fékezése, valamint egy kellemes erélyes nénike szolid felkérésére, minthogy takarodjak már az útjából... mert a kocsi 4 üres ajtaja körül ő épp rajtam keresztülgázolva szeretne távozni az 5. ajtón... ébresztett fel... és amint kibambultam az emberes por és mocsok mögé bújó ablakon az egyenlítő vidékén érezhettem magam azon nyomban... éjsötét viharfelhők, villámlás és olyan zivatar vette árnyéka alá a várost,... hogy bármerre pislogtam semerre sem láttam a végét...

... kb két perces értetlen bambulást és nyálcsorgatást követően haloványan elkezdett derengeni, hogy egyetlen sportcipőm jelenleg épp a következő nyári olimpia valamely hosszútáv úszó számára készülhet...

... sebaj.. gondoltam.. eddig is vizes volt... rosszabb már csak nem lesz...

az ilyen dolgokon nem szoktam kiakadni... csak vidáman mosolygok magamban, hogy IGEN. igenigenigen... YESSS! a természet megint rám mutatott... a középső ujjával...

van ez így...

viszont, amikor a szupermarketben a könyvesboltban odajön az eladó... hogy mit keresek itt? gondolom magamban... - ekkora kretént... szerinted? Épp megálltam tankolni vazze... ohh mondom... magamban... csoda, hogy reggelente megtalálod az zipzárt a nadrágodon öcsém...

... kisebb diskurzus után kiderült, hogy ez egy olyan bolt ahol csak a "club" tagok vásárolhatnak... nah mondom magamban szééép... megtalálom az egyetlen könyvesboltot, ahol minden megvan.. épp csak nem lehet megvenni... pfffffffffff.... ok.. oldjuk meg a szitut... mit lehet tenni... ?? kérdem a sráctól... azt mondja... valami kártya kell... ami amúgy ingyenes... hahh mondom... ha csak plusz két fát kell kivágni a boldogságotokhoz... egye fene... hol írjam alá azt a nyamvadt cetlit???... őőőő ... enyhe kérdőjelek és félelem halovány jelei mutatkoztak látszani a kérdésem hallatán főhősünk kezdetben jámbor és merész tekintetében... újabb beszélgetőpartnert invitált hősünk beszélgetésünk körébe... - én már kezdtem kicsit feleslegesnek érezni ezt a felhajtást egy nyamvadt könyv miatt... de hát... ha rómában vagy viselkedj úgy mint a rómaiak... így hát mosolyt fel és hajrá... bájcsevej...

... 3 percmúlva füstölögve távoztam a helyszínről... hogy miért? mert külföldi nem jelentkezhet be ebbe a vacak izébe... vagy legalábbis az h két hónapig itt leszek még az nekik nem elég... bahhh szzzeeerencsétlen .... bal(sa)faszappantartógyártók...

2 órával és némi tévelygéssel később már visszafelé zötyögtem a metrón... a könyvvel és egy angol francia szótárral a tatyómban...

... az élet ekkor tolta elém a következő aprócska akadályt... vagyishát... otthon aprócska itt meg lustasággal, csórósággal meg próbálkozási vággyal párosítva leginkább apokaliptikus katasztrófa...

... 3-4 napja tervezem ugyanis, hogy le kellene vágatni a hajam mert hátul már túl hosszú.. és oldalt sem épp már ideális a függöny a szemem előtt... az ilyenkor előpattanó ötleteket kell nagyon hamar és nagyon gyorsan elfelejteni...

... én nem tettem...

először igazából csak a hajam végét akartam megigazítani... majd először egyszer ... majd még egyszer .. majd ismét belenyírtam a hajamba...

lehet, hogy legközelebb inkább megvárom míg rockosabbra nő a hajam...

a végeredmény a következő pár kép mutatja...

hááát ez van... 

...sapkával még azért elmegy... :) 

holnap pedig irány a strand... mert muszáj némi színezetet alkotnom a kobakomra... :D

... szóval... kezdjük talán ezúttal egy röpke időjárás jelentéssel mai adásunkat...

Helyzet jelentés a frontvonalról

… eddig két lábujjat, három papírzsepit... és legalább 5 centit vesztettem a büszkeségemből... és ez nem vicces... két dolog tart életben... az egyik a bakszakáll... melyet később kifejtek... és a tudat... hogy a hülyékbe nem csap a villám...

…enyhén felhős időnket keletről egy portás, nyugatról két Acer Pseudoplatanus határolja... a szél kissé viharos... mondhatni... finoman szólva is lefújja a még szőrt is a *****-ről...

…ilyenkor valahogy nem tartom fairnek, hogy nekünk, pasiknak eggyel több végtagon keresztül kell leadni a hőt… de tényleg… mindenre fel voltam készülve lelkileg, ami az időjárást illeti… kivéve hogy a télapó épp akkor veri fel az ideiglenes téli szállását, amikor kijövök blogolni…

… más …

A mai nappal elkezdtem életem egészséges szakaszát... íme az eredmény...

a szójacsírától a bakszakállig minden van/volt benne, -részletes leírást alább -... hogy bakszakáll hogy került bele az külön történet. Igazából fehérrépának néztem a boltban,.. vagyis erősen reménykedtem benne, hogy az… de a szótárazás után inkább nem tettem bele a gulyáslevesbe… nem akartam kinyírni egy ismeretlen gizgazzal a fél francia csoportot…

Összetevők: 5 tépésnyi ismeretlen fajtájú saláta, két marék retek, fél konzerv kunkorica, ugyanannyi bakszakáll és szójacsira, egy fél kígyó ubi, 5 csoffadt répa, két szottyadt pari, 4 kaparásnyi zöldbab, két féle sajt, 400g tejszármazék a joghurt és a tejföl határán, vinaigrette nature és só… no meg egy nagylapát jóakarat és két péklapátnyi próbálkozás…

… De most mondjátok a szemembe, hogy nem gyönyörű… kis bagett csak hogy legyen mitől nőnie a fenekemnek, no meg egy kis tea… mert borozni csóró vagyok…

Két falás belőle és pörögsz, mint a duracell-nyuszi a karácsonyfa alatt… és még a talpadban is érzed a bizsegést…

… ha holnap nem jelentkeznék annak két oka lehet... a spanyol termelők lelkes közreműködése avagy a bakszakáll összeveszett a szójacsírval... de a végeredmény lényegében változatlan...

… tegnap blogolgatás közben érdekes biológiai felfedezést tettem… a francia egoizmus a hangyákra is hatással lehet… mert én még ilyen benga-nagy dögöket még életemben nem láttam… de komolyan… ez ha rádmászik… nem vacakol… egyben nyeli le a kukacod…

Reggel van... lassan 8 óra... gondoltam folytatom normális ritmusomban a napjaim forgását... és bejövök melóba hamarabb... csinálok pár képet a gépről... jelölgetem magamnak rajta, hogy mit merre kell tekergetni stb....de a a aaaa... a folyosók kihaltak és lezártak... konkrétan kint ülök és nem tudok bejutni... elfelejtettem, hogy itt az emberek nemmm annyira hajtják magukat halálra a koránkeléssel... nem olyan baromi nagy divat errefelé...szerintem tüzet is csak 10 óra valamint két croissant után oltanak...

...pedig pénteken mikor mentem el még meg is kérdeztem Sebastien-t, hogy mikor kezdünk???

- a válasz -

"...reggel..."

- újabb kérdés -

"... hoho... neked reggel vagy nekem reggel??? mert szerintem legalább két óra különbség van a kettő között..."

- válasz -

"... reggel... úgy 9... 9:30 felé..."

...

...

...

... az a masszív munka tempó...

... no sebaj... addig várom a kínai laboráns csajt... hátha ő be tud engedni....

hmm.. jelenleg este 22:53 van… vasárnap este, 29/05/2011… jah és mellesleg alig 10 perce észrevettem, hogy kizártam magam a szobámból… a kulcsom meg persze házon illetve lakáson belül maradt… és hogy ezt mikor vettem észre??? … mikor nem tudtam bejutni a koliba…

… vicces story.. főleg, mikor a gyér francia tudásommal próbálom erről meggyőzni az amúgy csak franciául beszélő portást… mit is mondjak… erősen küzdött a lelkem, hogy megértse, hogy mi a kínom…

alig két napja a következő esett meg… az igazat megvallva kezdem úgy érezni, hogy csak azért történnek meg velem ilyenek, hogy legyen nektek mit írnom…

… szóval... péntek vagy szombat.. már nem is tudom… lelkesen mentem a mosodába, kimosni a ruháimat… és amíg csak a mosásról lett volna szó.. nem is lett volna semmi gond… DE… mikor átpakoltam a szárítóba a cuccomat… kezdődtek a baljós jelek… ugyanis… ez olyan püttyögős mosószoba… bedobod a pénzt.. bepüttyögöd a gépbe a géped számát és a rendszer jobb esetben nem nyeli el a pénzed…

no már most.. én precízen teletömködtem a frissenmosott vackaimmal a szárítót… odatotyogtam a panelhez.. pénz bedob.. szám bepötyög…

GÉP NEM MÚKSZIK…

Fej vakar… vakar… vakar… nem ért mi lenni probléma…

…sasokat megszégyenítő szemem ádáz sugara, azonban felfedte előttem az eleddig rejtett részleteket… minthogy is… én annak rendje és módja szerint bepakoltam ugyan a 4-es gépbe.. de a pénzt a 7-es gépnek címeztem…

… no sebaj… csak fizikus féle volnék… szal nem hülye… csak néha életképtelen…

cumó átdob… gép elindít… ZSÍR... mosni már tudunk… még franciául is…

… 6 perccel később…

ismeretlen motoros sisakos pasas megy be mellettem a mosodába, míg én kint várok és élvezem a a hűs szellőt és a napsütést… (akkor még nem tudtam de kb 2 perccel később rájöttem, hogy ő egy fontos embrke lesz még életem következő 10 percében…)

…2 perccel később…

istentelen nyikorgás, kattogás csattogás ééépppphogy hallható apró neszei árasztják el a mosodát…

vajon kinek a gépéből??? na vajon….

két kézzel rontok neki a szárítónak és tépem fel ajtaját, mint Popey a spenótos konzervet…

… kisebb túrkálás… valamint a sisakos pacák mutogatós utasításait követve… eltávolítom a csattos övemet a gépezetből…

… ajtó becsuk… gép elindít…

KEGGGYETLEN nyikorgás, zúgás és csörömpölés… - a fél koli a zaj forrását keresi… -

ok… gép leállít… - köztes pantomimjáték a sisakos pasassal… - az első kérdését nem értettem…. ahogy szerintem ő sem az első válaszom…

majd… még két perc mutogatós kvízjátékot követően, elhangzik a mindent problémát megoldó mondat a számból…

„je parl francaise just en peut…”

avagy… a másik kedvenc… ami

 or már minden kötél szakad…

„je suis desolé, mais je ne parl pas francaise”

… az első elvileg azt jelenti, hogy „csak egy kicsit beszélek franciául…”… míg a másik,… „bocs… de nem beszélek egy árva büdös kukkot sem a nyamvadt nyelveden…”

… no persze tanul az ember minden félét… de egy mosószobás szituban, nem sokat érek azzal, hogy pl szeretnék 2 liter tejet, három pár zoknit meg két fogast venni…

nah szóval… ezen varázsszavak megnyitották drága emberünk lelkének elzárt kis zugában az együttérzés halovány ajtaját… és innentől átváltottunk pantomim frangolra… vagyis… ő mutogatva mondja mit kellene tenni franciául… én meg hol mutogatok, hol angolul, hol franciául káromkodok…

…cucc átpakolva… gép bezár… DE itt jött a poén… kiderült hogy a pasas a szervizes arc.. no meg ő üríti a kasszát…

… amikor erre rájöttem, elkezdett azon pörögni az agyam,.. hogy vajon magyar vagy az emberi eljárás szerint oldjuk meg a gép kinyírásának esetét… előző… „fizess!!!... A te alsógatyád nyírta ki a gépet!!!”

a „B” verzsön azonban meglepett…, főleg minthogy ez következett be… történt ugyanis.. hogy a pasas legyintett a gépre… nyögött valami olyat, hogy „machine out”… asszem ezzel azt akarta mondani.. hogy megfirkant a gép… bár nehéz biztosat mondanom, mert mindezt két elég pergős verbális francia sortűz közé lökte be… és valószínűsítem, hogy ezt is annak a 40 éves tapasztaltnak köszönheti, amit a kínai fordítók lelkes munkájának köszönhetően olvashatott párszor a gépek leírásai között.

Mindezek után… fogta a gépből kivett pénzt… és belökte a gépem még 3x annyi időre, mint amennyit én egyáltalán terveztem szárítani… és mindezt ingyen… majd fogott egy cetlit és rányalta a gépre…

„halott... ne piszkáld”

…oder something etwas…

hmmm… a héten kaptam Chris.-tól egy 2 gigás pendrive-ot… Welcome gift… vagy csak úgy... néha nehéz eldöntenem, hogy mit akarnak mondani… az angol nyelv ugyanis nem képes visszaadni azokat a verbális agylövéseket, amire a francia nyelv mondatonként 3x vetemedik… mindez persze őket abban a legkevésbé sem zavarja, hogy saját szabályaik alapján alkalmazzák az angol szavakat…

Kedden vagy Szerdán elnéztem Luminy-be, Sébastien-nel és Maya-val…

(Maya Sebastien barátjának a kislánya aki 14 éves kb és épp egy hetes labor vagy céglátogatáson volt nálunk… - hogy miért kell szegény kölkök életkedvét már ilyen hamar elvenni az élettől…??? erre nem jöttünk rá… bár… abban egyetértettünk Seb-bel… hogy ha mi is kaptunk volna ilyen lehetőséget… lehet hasznos lett volna… )

… a PhD-ésok előadásait meghallgatni, valamint ismerkedni a helyi laborokkal, no meg Jean-Paul-al, a nagyöreggel beszélgetni… az az arc hihetetlen… vigyorogva mesélte, hogy hogyan robbantotta fel kétszer a labort amiben dolgozik… LOL!!!

Pénteken pedig megtartottunk az Alliance Francais-nél a kis világjáró prezentációnkat. Szerénységem gulyás levessel próbálkozott… ami csak pár aprócska problémába ütközött… 1, nem volt fehérrépa… 2, amit ők köménynek neveznek.. az nem az amit mi annak tartunk… 3, próbáltatok már egy 4 centis bicskával petrezselymet aprítani, hagymát és sárgarépát szeletelni??? Érdekes élmény…

A mentőövem az otthonról hozott pálinka volt…

Az előbbit minden elégedetlenségem ellenére értékelték… a másodiktól meg majd mindenki padlót fogott… puhány banda… pedig alig volt 50 fokos… finom kis, Dénes féle, HP… és még nem is az erősek közé sorolnám…

no igen… negatív élmény is volt… sikerült első ízben földre ejtenem a vaciúj fotómasinám… ami pernye azonnal kiköpte az összes elemét a szélrózsa minden irányába… de más látszólag nem történt vele… remélem nem lesznek determinisztikus hatásai a jövőben sem…

Na még eszmebe jutott ez meg az… kiderült, hogy a helyi biztosításos téma kicsit akadozós… a lényeg,.. hogy csak június 1.-től kapok kártyát meg számot vagy mit… a LOL az, hogy már a laktámhoz is jól jött volna… de hát ez van… majd enélkül adom be… aztán kezdjenek vele amit tudnak…

… odakinn hajnalodik… álmosan hörmögő buszok járják útjukat az idővásott aszfalton időtlen… helyenként fel-felzajlik egyik-másik utcasarkon valami ismeretlen-ismerős dél-Bangladesi – ámbár ízig-vérig őshonos -  zene halovány foszlánya, mely egy pillanatra elfeledett emlékek áradatát próbálná elrévedt tekinteted elé zúdítani,… s te?… te kúszva,… csúszva,… mászva kapaszkodsz, a halványodó emlékek megszürkült ingoványában, a dallamba… míg végül már azt is elfelejted, hogy mibe is, vagy miért is próbáltál oly reményvesztetten kapaszkodni… tovább robogsz… nincs idő bámészkodni… futsz, mert futni kell…

a dolgokat általában 3 oldalról lehet megközelíteni… az egyik és alapvető… ahogy te látod… a második, ahogy mindenki más látja… és természetesen ott van maga a puszta igazság,… hogy ugyebár „nincs kanál”… mert a szomszéd kolis arc már három napja megfújta… az ACDC gyűjteményeddel és a 8 napos, napon aszalt tojásrántottáddal együtt…

Én úgy látom, hogy ez egy éééérdekes pár nap volt… mások talán… vacaknak mondanák, vagy izgalmasnak, kalandosnak… de az igazság az,… hogy a hét még csak épp elkezdődött...

Újabb hétvége, és ellentétben az előzővel, most már konkrétabb tervekkel voltam felfegyverkezve... de hát… „…egér tervez...” *

*Galaxis Útikalauz Stopposoknak

Huhh emberek... néha elég sportos itt az élet... egyrészt 40 fokban a francnak sem kell szauna... másrészt találj meg bármit i a boltokban amit akarsz... LOL...lassan külön irányító száma van a szagomnak,... így jár az ember, ha megpróbál külföldön is ismerős dolgokhoz ragaszkodni... de már orvosoltam a problémát, szal nem kell aggódni...

a heti fáradtság nyomai, valamint egy útpadka vázlatos lenyomata olvasható le a fenekem délkeleti vonulatáról… alkalomadtán majd ezt is megörökítem… már ha külön felkérés érkezik rá…

Ez egy afféle "bunker-bunker über alles" francia módra… a tetejében sündisznó forma rádióantenna bozótdzsungel, minden bizonnyal szintén napóleoni időkből maradt vissza... őcsászársága minden bizonnyal innen dislike-olta az orosz időjárást…

…elvileg, ha van egy gombod… ami… elpusztít minden létformát legyen az értelmes vagy emberi… biztos, hogy találsz legalább egy olyan marhát, aki megkérdezi, hogy 1, mire jó… 2, de persze csak miután már lenyomta… eltörte, elvesztette… és legalább kétrét hajtotta…

… vagyis, bármely olyan segédeszköz, melyen gomb található, lehet épp oly hátráltató tényező, mint amekkora jó szándékkal azt oda tervezték… erről a mai napon fényes bizonyságot tettem…

Így esett meg az eset,… gépemen léteznek olyan gombok, melyek funkciója eleddig számomra rejtély volt.. főképp mert tojtam rá végig bumlizni a netet csodás gépem után kajtatva… a lényeg röviden és velőse. (remélem csuklik a gépem tervezője… sokat és nagyokat… emlegetem azóta is…) …találtam egy gombot a gépen ami kilövi a netet… de mivel eddig csak ártalmatlan kis pislákoló gombnak tartottam, nem tulajdonítottam neki fontos szerepet… eddig… miután kilőttem magam a hálóról hála gombocskánknak és nagyérdemű tervezőjének… kicsit több figyelmet fordítok már gépem alkatrészeire…

… igazából csak két dolgok akadályoz meg benne abban, hogy baromira jól elbeszélgessek itt bárkivel a kollégiumban… az egyik a francia, a másik meg az angol nyelv… az egyiket én a másikat ők nem beszélik…

frissen üdén a tuSHOWló-ból… érdekes felfedezést tettem… a káosz és egyéb jelenségek tárgykörével foglalkozó tudósokat azt hiszem érdekelné a Zöld tusolónk… ugyanis a pillangó effekt itt is működik… tudjátok… Yokohamában elszellenti magát a pillangó, NewYorkban két nap múlva áradás, nálunk kellemes nyári szellő, az orosz tezsvíreknél meg meteorzápor támad a rákövetkező pár napban… valami hasonló játszódik le napi rendszerességgel errefelé is… ugyanis… ha a felsőbb emeleteken megnyitják a zuhanyt, felettünk elkezdenek káromkodni… nálunk meg elered az eső… no persze csak képletesen…  mindenesetre érdekes lehetőség egy tusolóban egy szál ádámkosztümben tanulmányozni a cseppkőbarlangok képződését…  helyenként már egész szép sztalaktitok bukkantak elő…

                hmm

               no igen…               a helyesírás…

                 őőő két                oka van 

                    annak,             hogy

                        az összes volt

                      nyelvtan tanárom

                        sírva zokog és

                      forgolódik éjszakánként…

               az egyik, hogy bőven elég megírni mindezt nektek..

         nem hogy még mégegyszer át is nézzem… kettő.. nagy rajongója

     vagyok a magyar nyelv azon szépségének, miszerint gyakorlatilag akárhogy

    gyűrheted hajtogathatod… értelmes mondat jön ki belőle… és persze az sem

véletlen nem egyszer, hogy okkal vannak elhelyezve a rondábbnál is rondább

        nyelvtani és vagy értelmi hibák… nem csupán az olvasónak vannak

         megmagyarázhatatlan gondolatai e sorok értelmezése kapcsán,

          de nem kevés hátsó szándék is megbújik e sorok között…

ez a bekezdés pl egy nyuszit formáz… - legalábbis az én gépemen - …

És hogy miért? Mert Kínában most a nyúl éve van.. és bár lehetne a madár éve is,... és mint tudjuk… a madár és a nyúl rokon fajták, mindkettő bogyós állat… épp csak az egyik szedi, míg a másik termeli…. de a nyúl éve van... ez van skacok... ebben az éveben is nyakig leszünk a nyúlbogyókkal...

 .... vagy szerinted nem nyúl?.... ha a kormánynak elhiszed, hogy 5 év múlva gazdag és sikeres lesz mindenki és minden szép és jó lesz minden 4. évben.. akkor nekem is elhiheted... EZ EGY NYÚL!

…bizzzzzzzzzüizüzüiüzzzzzzzzüüüüüüüüüüzzz……. grzzssssssss….. FONTOS... grgdzszzz…. KÖZLEMÉNY… krggzzgsssssssszzz… minden…. bzrzzzzzzzzrsssssss… ember..  krsrssszsss… aki csak teheti…. bbrzsssssssss kkksdsdssssssssss…. kerülje… bzrzzzzzzzzrsssssss… TERJED… zzzüizüzüiüzzzzzzzzüüerrzzüüü…rrrsssszzzb TERJED… TERJED…

krsrssszsss… nincs menekvés… grzzssssssss….. zzzzrsssssss… üizüzüiüzzzzzzzz… aki… brrrggrrzzkksss csak olvassa… bzrzzzzzzzzrsssssss… látja… brrrzzzzzgggkksss… vagy hallja… grrrrrzzzzz… …bizzzzssssssssüizüzzzzüüüüüüüüüüzzz…… már mind… kkkkkzzzzzzzzzüüüüüüiiiiiiiüüüüzzz…… …bizzzzggggzzzzzüizüzüü… viiiiiííüüüüüüüviiizzzgggrrrbbkksssssssss……

…. MEGFERTŐZŐDÖTT….

….bbrrrzzkkissssss… a vírus… kkrrrzzzsssbbrrrzzz…. elszabadult…. bbrrzzzssskkkrrr… a… grrrzzziiiii… gyvársokkal a kapcsolat… grrzzzsskiissssssbbrrrrviiűűűűűűűűűűűiiiiiiggrrzzzssss…. nincs… grrzzzssssiiikkkkrrrss… egyre többen… bbrrzzsssssiiiűűűűbrrruzzzz… a vírus…. brrrzzzbbbrrrriiiiizzssss… neve… ggrrzziissiikkrrrss…

„…JESUISENMARSEILLE…”

… krrsssgrrrzzzzzssssssviiiiűűűűvvvvggrrzzzkkrrsss… brbrrzzz… bbrrrzzzgdrrsss…

Szió Világ!

Az első koliban ücsörgős hétvégét követően, az elmúlt szombat-vasárnapra mást terveztem magamnak... így is nyomasztó időről-időre, hogy vagy nem értem az embereket, vagy ők engem... vagy senki senkit... vegyítve a ténnyel, hogy jelenleg még egy áldott hazai lélekről sem tudok aki itt lenne Marseille-ben rajtam kívül...

...de mindenek előtt, a komfort érzet kedvéért ugye nem árt ha nem kong a hűtő az ürességtől... a tapasztalat azt mutatta azonban hogy nem csak otthon találkozhat az ember érdekes dolgokkal egy szupermarketben.. hanem bizony errefelé is akadnak említésre méltó szösszenetek...

pl... nem minden boltban találkozik az ember rohadófélben lévő, ZÖLD, olasz, féltonnás mamut combokkal... a tulaj lehet, még Hannibál alatt szolgált zászlós Elefántként a pun háborúk során...

Ki tudja?

...végülis nincs messze az olasz határ...

Ok, biztos ínyenc falat... de attól ez még ZÖLD!!! EMBEREK!!! NOOORMÁLISAK EZEK??? Csoda, hogy nem rohant magától a kasszához... Brrrrrrrrr... ahhh!

No persze egyéb érdekességekkel is találkozhat az ember... mondjuk ez szerintem otthon is előferdül,de mindig vidám hangulatot csal az ember arcára, ha egy ilyet lát pl:

"20 kiló 80 deka... maradhat??? "

Nem tudtam megállapítani, hogy a kosárban lévő gyerek, aki épp fülig volt valami CornFlakes-es dobozban, fiú volt-é vagy lány... de nekem szerzett egy jó napot... :)

Ami a hely szervezettségét illeti... hááát... oké nem vagyok épp idevalósi, így eltelik egy kis időbe még kiismerem magam a hely logisztikájában, de hogy 1 óra kelljen csak arra, hogy megtaláljam a sót egy boltban???

"...csak mert lényeg a szervezettség és az átláthatóság, és ugye mindent  a kedves vevő érdekében.."

Vagy ...adhatnánk a képnek olyan nevet is, hogy találd meg azt a 20 terméket, aminek nem itt kellene lenni... és azt az egyet ami neked kell...

Kis bolti barangolásomat követően, minthogy már otthon is tervbe volt véve, hogy beújítok magamnak egy kamerát, így elsődleges célom ez volt...

A távolságok érzékeltetése kedvéért íme egy közlekedés-hálózati térképecske:

A sárga kereszt jelzi általános tartózkodási helyem, majd a 3-as busszal (ami tegnap sikeresen lerobbant alattam, pedig még el sem indultunk...) át kell gurulni a "La Rose" Metro állomásra... (rózsaszín vonalacska) majd a "La Rose" állomásról Metró-val egészen a "St. Charles" állomásig (kék metró vonal), ahol át kell szállni a másik, 2-es számú, piros Metróvonalhoz tartozó metróra...

... persze ezt csak abban az esetben, ha pl a fehér kereszttel jelzett, Alliance Francaise-hez akarok eljutni, a hét második felében...

... kamerátmat azonban "Vieux Port" (kék nyíllal jelölt kikötő rész) közelében vettem, így ez alkalommal maradtam a kék Metronál...

...meglepő módon, az otthoni árakhoz képest olcsóbban tudtam hozzájutni... sőt.. igazából ezt a márkát az otthoniak csak a neten látták, de nem tudtak róla, hogy elérhető példány lenne e bármerre is..

... szóval ő lenne az én kis szépségem... és szerénységem... :)

...és igen... csakhogy hozzam formámat...

Igazából, én nem vagyok egy nagy tömegközlekedős figura, általában ahol lehet négykézláb közlekedek... hol négy kézen, hol négy lábon át török a célom felé...

...így néha megesik, hogy akadályokba ütközök tudatlanságom végett... lásd nem is olyan régen...

... nyugisan tötyög-zötyög-zörög a kis metró, benne én... célunk a "La Rose" állomás felé... dátum: péntek 13.

Mi más...

Egyszer csak azon kapom magam,... hogy 5 perce áll a kocsi.. és egy teremtett lélek sincs rajtam kívül benne...

Nézek jobbra, nézek balra... egy kocsiban sem látok semmi mozgolódást...

... felpislákol bennem a gyanú, hogy **** került a palacsintába... valami nem passzol...

Kis tanakodás után a belső hangok meggyőztek, hogy jobb lenne nem egy Metro-kocsiban éjszakázni... inkább körbe kellene nézni odakinn...

...

Nah tippeljetek mi volt a baki???

...

Egyszerű... egészen a garázsig mentem a Metróval... :DDDDDD

...

Elképzelem mekkorákat pisloghattak a srácok a Metro-nál, mikor kinéztek az ablakon, és annyit láttak, hogy valami barom, még mindig a kocsiban ül és bámul ki a fejéből... azon tanakodva... "most meg vajon miért állunk???"

Yeah! That's ME!

...

A belvárosról csak két képpel örvendeztetném meg a nagyközönséget jelenleg...

Az első képen a háttérben egy bazimagas szobor látható... amire Alain-ék eddig csak úgy hivatkoztak rá, hogy a...

"...naked man..."

Találó, bár még csak a távlatokból pislantottam meg...

...de valami elég központi arc lehet, mert Alain-ék elég sok mindent tőle... vagyis a "Naked man" szobortól eredeztetnek...

Ezen a másodikon pedig maga Alain (jobb oldalt)... és a Co-óperáló, Original Amcsi prof és kedves neje Mr&Mrs Ping-Pong látható (bal oldalt) - a rendes nevüket nem tudom,... elfelejtettem... - ... a szőke nő.. asszem Alain felsége...

Mára már csak annyit, hogy újabb plasztik csodával gazdagodott a pénztárcám, a neve Trespass... és mindenre jó ami csak gurul, csilingel, és zötyög a Francia utakon itt Marseille-en belül... :)

... ez persze újabb harakiri a pénztárcámnak.. de ebben a városban nem lehet meglenni vmiféle közlekedési bérlet nélkül...

No pápussz Pajtások...

hmmm... az elmúlt pár napban kissé megcsúsztam a blogolással.. kissé nehézkes volt... majd letépte a parkolóban a búrám a MISTRÁL... állandóan megszakadt a net... a képeket is rosszul méreteztem.. szóval... bonyi az élet... néha még hétvégén is...

... de most megpróbálom bepótolni mindazt ami eddig elmaradt... először is... üdv mindenkinek!

 ... mint láthatjátok,... élek és virulok... :)

Megmutatom honnan szoktam blogolni mostanában, a nehézkes netelérés miatt:

kicsit vicces állandóan egy parkolóból írkálni egy parkolóból... de sose vagyok egyedül.. mindig van mozgás.. :D

...a piros nyilacska volt az első... ömm cserepes netelések színtere...

Most már képben lehettek, mennyire élvezte két drága domborulatom a két órás netezést, ... mikor épp haránt irányban új hágót próbált szelni rá a cserép...

No comment...

...majd idővel átköltöztem eme szép fa árnyékába... hmm.. árnyék... ömm... szal épp csak két órája jött fel a Hold... szal vééégülis.. totál képben vagyok az idő járásával...

... az elmúlt 3-4 napban aktívkodtam eleget... főleg, mivel esténkén kissé nehézkes elaludni, ha a füled alá a szelíden doromboló, wc-ben alámorajló víz lágy sutyorgása szolgáltatja az esti szerenádot...

... no igen.. ha már Wc és mosdó:

csak hogy ebből is érzékeljetek valamit...

...no.. mint látjátok, ezét voltam kicsit kiakadva az első találkozáskor... mikor szembesültem... hogy a kolis zuhanyzónak külön lakói vannak... ez a kettő lenne a fekete és a zöld tusolda...

... szerintem még életeben nem szereltem annyiszor budit, mint ahányszor az elmúlt pár napban kellett... de rájöttem,... hogy ha a népek azt hiszik, hogy nem műkszik valamelyik, ... akkor az látványosabban tisztább marad... ergo... szerintem szabotálni fogom most már iparilag valamelyik helységet...

Ahogy eddig elnéztem... ezek a népek a koliban nem valami aktív otthoni iparosok, hogy neki essenek a budinak... csak mert nem működik...

...erre is csak én vagyok képes, zsinórban 2-3 szor megtenni hajnali 2-kor... mert éééén bezzeg felkelek rá...  ÁHHHHHHHHHHHHH!!!

... no igen... a hely meg a szelleme...

Hát nah... minden új lakásnak megvannak a maga defektjei...

...bár ez a hely maga inkább egy defekt aminek lakása van... sőt külön címe is... világvége után balra a második ajtó...

csak vigyázz be ne verd a fejed...

...elég alacsony a színvonal...

De azért egy körbevezetést megér drága is bungalóm...

Ez lenne az én szobám ablaka... rögtön alattam a bokor... ezt azért értékelem a tervezőkben... ha ugranom kell. legalább nem a betonra...

ez is valami...

Lássuk mindenben a szépet...

Elvégre nem minden koliban van angol Wc...

Lemerem fogadni, hogy valahol kis-ázsiában, még arra is vigyázni kell.. hogy miközben ásod a gödröt, vagy fekteted a kábelt... nehogy egy Puma elkapja a másikat, vagy netán szemet vessen egyéb alkatrészeidre...

A szibériai vagy sarkvidéki Toilette-Set-ről nem is beszélve...

...egyszerű szerkezet... mobil.. és bárhol alkalmazható... de ha találkozol vele ne lepődj meg ha csak két botot találsz benne...

Több nem is kell...

...az első botot, pontosan 90 fokos szögben verd szépen a földbe, de sebesen mint a villám,... különben mínusz 60 fokban könnyen odafagysz a flaszterra... majd akaszd rá mindazt ami akadélyozna dolgod végeztében,...

...

és hogy mire kell a másik bot???

...

Szerinted mi véd meg a farkasoktól???

...

No ugye...

... kezd lemerülni a gép.. holnap ugyaninnen ...

Au revoir!!!!!

;)))

…péntek 13.-a… hmmm… kezdésnek ennél több nem is kell…

… a mai nap nem teljesen úgy alakult, ahogy azt terveztem… szerettem volna jobban összeismerkedni a francia csoport egy-két tagjával… erre nem átrendezett minket a tanárnő? :S szerencsétlen egy nap… így nem sikerült lebeszélnem velük, hogy hétvégén mehetnénk közösen várost nézni… mivel azok az emberkék, akikkel menni szerettem volna óra után rögtön eltéptek, mint a villám...

...szóval, mit is láttok itt... ez lenne az Allience Francaise épülete... a bjáratot jelölné a sárga nyilacska...  a piros nyilacskával jelölt ablak meg a közös tér... két óra közt itt szoktunk kávézni, beszélgetni...

.. no igen és bejelöltem még nektek egy eredeti, Marseille-i ambulanciás kocsit... hátha valakit lázba hoz :))

... amúgy említésre méltó kis csapatunk van...

1-2 Líbiai, 1 török, 2-3 kínai, 1-2 japán (itt kicsit bajban vagyok... egyik csajt nem tudom melyik bandába soroljam),..lássuk csak... van még egy ruszki csaj, egy brazil, egy Columbiai... ergo a teljes drogkartel képviselteti magát.... őőő hmm... van még 2 indiaink... eeegy ausztráunk... és még egy Dominikai köztársaságis koma is jár hozzánk... no meg jó magam... tuti van akit kihagytam... de csak két órán voltam... nem jut mindenki az eszembe...

...időközben,… miközben itt paskolom a billentyűzetet… rotyog szépen illedelmes a pörkölt… szép nagy lábossal… végre egy hét után emberi kaját is tudok enni…

…lefényképeztem, csakhogy legalább virtuálisan meghívhassalak titeket vacsira… de, … voltam olyan botor és túl sok vizet öntöttem rá… valamint lisztet még nem vettem, amivel besűríthetném… így kicsit változtattam a recepten… és egy „poivre vert” – azaz „zöld bors” mártás alapot dobtam mellé, amit pernye leértékelve vettem.. és mivel bors úgy is kell a pörköltbe.. remélem, hogy nem tolja el az íz-összhatást.

… de ma már szerintem nagyon nem eszek belőle… mert már nincs kedvem rizset is főzni hozzá… jah igen... vettem 5 kilo rizset,... így olcsóbb volt… ezek a kezdeti kiadások mindig szíven ütnek… de nincs mit tenni. itt mindent meg kell venni… nem tudok felnyúlni a polcra, mint Debrecenben… se só, se bors… pffffff… semmi nem volt… mindent venni kellett…

(… miután a vasárnapi bazinagy viharban véletlenül kitöröltem a 7.napot a blogról… így valszeg most nem abban a formában fog visszakerülni, ahogy akkor fent volt…)

Hűűűhhhh… csakhogy végre nyugisabb dolgokkal is tudok foglalkozni… végre van időm baromságokkal elárasztani az internetet és végső sötétségbe borítani a BTK-sok féltve-féltett birodalmát…

… hogy mivel is telt eddig a nap??? Hmmm… fél hétkor keltem, de az este nem volt mesés… 5 csillagos szállodám szolgáltatásai közé tartozik ugyanis, több mesés apróság közt az éjszakai szerenád is,… melyet a Toilette tartályából alázuhogó víz falakon megtörő muzsikája húz álomba szenderült füleinkbe, dobhártyánk falát addig-addig cirógatva… mígnem legszívesebben 20 kilós kalapáccsal adnánk nyomatékot a helyenként felhangzó horkanások basszusának…

… ámde… élve a gyanúval, hogy ez némi további vita tárgyát képezné kedves szomszédjaimmal, az igazgatóságáról nem is beszélve… így más hobbi után néztem… és hajnali fél kettőkor nekiláttam megszerelni a slozi tartályt… bár lehet, hogy nem felel meg teljes mértékben a szakmai szakszótár leírásának, a szolid rugdosás, és egyéb gyakorlati alkalmazások sora… azonban kb 10 perc bütykölést követően sikerrel jártam…

… nem mintha a két pohár teát követően baromira nyugalomban lettek volna az idegpályáim, amit botor módon lefekvés előtt egy órával toltam le… dehát ez van…

…és valami okból kifolyólag… egy kellemes köhögési roham is rám tört… hmm öröm a köbön,…  de végülis… a tüdőrákot is hagyni kell néha szórakozni… nemde? … no meg persze amikor a legszívesebben aludnál, vagy leginkább kellene, hogy aludjál… akkor törnek rád a világmegváltó ötleteid… amiket persze muszáj leírni… valószínűleg ilyenkor kellene visszafeküdni és inkább veszni hagyni ezeket az ötleteket… lásd mi lett azokkal, akik mégis felkeltek és leírták mi jár a fejükben… tele vele a TV-shop…  hordozható mikróhullámú hajcsavaró, digitális foghagyma számláló és persze a mindent sütő süti-sütőről ne is szóljunk…

… szóval masszív 3 óra alvást követően reggel irány az Alliance Francaise… ezúttal már hazai pályán… hmmm… vicces arcok ezek is azért… a szórólapjukról még nem sikerült eldöntenem, hogy egy az óceánon felémtörő hajó orrát látom kb két senti távolságból, vagy egy a papírból kitörő töltős toll hegyét. Nem tudom ki hogy van vele,… de számomra egyik sem bíztató… vagy toll vagy hajó által, de egy bizti… megfirkansz…

Slussz poénként ez volt az első utam egyedül… és csak miután felszálltam a buszra,… jutott eszembe, hogy épp csak egy apróságot felejtettem el nagy lelkesedésemben…

… megnézni, hogy mégis, hányas buszra is szálltam fel???

… de a mázli-faktor ismét működésbe lépett…

… a következő buktatót azonban maga Marseille maga állította elém… ha az építői nem is, de az útjelző táblákat felállító munkások végtelenül humoros hangulatukban lehettek… vagy csak mocskosul nem csípik az AF-ezt. Ugyanis ha két-három kör után jobban megfigyeli az ember, hogy merre is jár, és hogy mit mutatnak a táblák, ahogy én is tettem 3. köröm alkalmából… a táblák a gyanútlan látogatót körpályára késztetik egy kb 8-10 tömbből álló épület együttes körül… utólag viccesnek találom én is… Majd elküldöm jókívánságaimat és lerovom tiszteletemet előttük bölcs előrelátásukért… alkalomadtán…

A csoportról sokat nem mondanék… kb egy közös nyelvünk van… az a francia… azt kb egyaránt nem beszéli senki sem… kis földgolyónk egyéb „közös nyelveit” pedig mindenki a maga módján gyalázza…

De az egyik Indiai és egy Kínai lánnyal sikerült elég jól összehaverkodni rögtön az első alkalommal…

… a Kínai csaj még érdekelne is… bár jelenleg még elég nehézkes a kommunikáció…

… az arányok mindenesetre tetszenek… 10-11 nő, 4 pasas és ebből a 4-ből én vagyok az egyetlen, aki még eldicsekedhet vele,… hogy…

A, fejének több, mint 70%-át haj borítja (mármint a megfelelő helyeken)

Hát lássuk csak… hol is maradt abba a történet tegnap... Ja igen, megvan… egy alapvetően eseménytelen napot követően, a mai napon ellátott a sors megannyi meglepetéssel és vidámsággal, bankszámla gyártástól egészen Sébastian pantomime angoljáig…

(óóó igen… itt szeretném megjegyezni, hogy a nevekkel hadilábon állok, de ez nem helyi jelenség, otthoni is beletelik egy időbe mire kiigazodok az emberek közt és az 5.1 windows-om összepasszíntja a búrátokat a nevekkel… pláne itt. Így ne lepődjön meg senki, hogy a történetünk egyik másik csapás-váltásakor a mellék- és főszereplők időről időre új formában tűnnek fel. Általánosságban elmondható, hogy a nevek esetében kb az első betű marad meg, meg valami infó a név hosszáról, így lett szegény Omárunk első körben Ahmed, majd kapott újabb és újabb keresztelőt. A mai nap eme fantasztikus adottságom szült nem csöpp meglepetést és mindemellett kerekített nem kis mosolyt Sébastian-unk arcára… ( - …hogy ő ki a csuda és mint és hogy került a képbe idővel az is kiderül... )

…but ohh mon Dieu!!! ... kissé előre futottam a mai nap eseményeiben… tekerjük kicsit vissza szallagot…

(szép Frangol-ságom e míves példáját követően…)

A reggeli napfény első pitymallásával sikerült befoglalnom a „le toucher noir”-t, vagyis a fekete tusolót… 

…azaz úgy sacc fél kilenc felé…

(az idézőjeles „francia szöveg nyelvtanilag se nem helyes, sem értelmes… és ha még nyelvtanlilag helyes is… értelmet ebben ne keress)

- mindez a szerzőre éppoly igaz –

…sőt szerintem eme mondat láttán minden volt és leendő franciatanárom sírva kaparja majd skótkockásra magát a láttán

 …ámde jól hangzik… és ez minden bírálat felett áll…

ha nagyon le akarnánk fordítgatni mégis, akkor erős barbarizmussal ugyan, de valami olyat ki hozhatunk belőle, hogy a „fekete érintés/tapintás”…, ámdebár-boldizsár nem tervezem és naggyon remélem, hogy nem is kerül sor eme sorok bekövetkeztére…

Szóval dolgaim végeztével, felfrissülve törtem előre, …mint aszalt csiga az 500 fokos azsfalt-sztrádán, …a labor felé. Odabent nagy hirtelen sok dolgom nem lévén megpróbáltam utánajárni egy két fizikás finomságnak, minthogy Chris.-től egy e-mail, mely szerint „Jeudi”-n lesz egy közösségi traccsparti melynek keretében felmerül majd többek közt több műszer és ketyere is…

(itt jegyezném meg, hogy Christophe-ot, a helyi törzsfőnökömet, a lustaság és az író szabadság zászlaja alatt Chris.-ra kereszteltem át)

… Azon emberek számára akik annyira nem elhivatottak a francia nyelv iránt dobnék itt egy mentőövet legott, a „jeudi” a hét egyik napját jelölné…

Szóval abban a hitben, hogy ma „Jeudi” van, lelkesen kurkásztam a netet és próbáltam up-to-date formába hozni, felfrissíteni a területről szerzett ismereteimet. Időközben a kávéautomatát kutatva, bele akadtam az épp bezuhanó Alain-be, Ő mon-supervisor-ságába, … aki kb annyira volt összeszedett és naprakész, mint egy macska, akit egyszerre két busz mázolt volna szét a helyi kereszteződésben. Rövid, bár annál velősebb kommunikációt követően megegyeztünk, hogy mindkettőnk előnyösebb, ha lemegyünk a közelben lévő „cafétéria”-ba, így ő is meg tud reggelizni, és én sem tévedek el örök időkre kávé után kutatva. A kisebb-nagyobb kommunikációs gátakat, így úgy letudva sikerült első alkalommal négyszemközt beszélgetnem a helyi ténykedésemet felügyelő „Al-törzsfőnökömmel” vagy nevezhetnénk akár „Sámának” is, minthogy főként ő fogja nekem mutogatni, no meg majd Sébastián, a mindenféle rejtelmeket itt-tartózkodásom alatt.

Kb ekkor jött a felvilágosodás Alain segítségével, hogy bizony ez a Jeudi nem Jeudi… ugyanis egy nappal elszámoltam magam… és jelenleg még csak szerda van és nem csütörtök. – így belegondolva jobb, hogy nem pilótának, kézbesítőnek, ne adj ég orvosnak vagy valami hasonlóan fontosabb időbeosztású embernek álltam… különben az emberek felét tuti elhagytam oder fel sem vettem volna, hogy a doktoros példába bele se menjünk…

Ezt követően Chris.-el elmentünk megkeresni a CROUS/CNOUS –t. Így szereztem meg első Marseille-i „mindenre-jó, de csak egy óráig” menetjegyemet, amit rögtön 10 alkalmas felállásban tettem magamévá.

Holnap magam is nekiugorhatok majd tesztelni tömegközlekedési képességeimet, valamint a vaci-új jegyemet, ugyanis egyedül kell elmennem a Francia órámra… magamat ismerve ez minimum 2 órával előbbre hozott indulást és 4 napi hideg élelmet jelent.

A CNOUS-nál rövidebb hosszabb tobzódást követően kaptam egy „Welcome gift”-et (törülköző, szappan és szekrény-szagosító zsákocska formájában)… nem mondom, ha egy-két üveg vörösbort nyomott volna a kezembe lehetséges, hogy őszintébb lett volna a mosolyom…

A zsákocskát rögtön be is vágtam a szekrényembe, közvetlen a wc-papír és a zoknik közé… szerintem ez a hármas nem csak elpusztít és elűz minden létformát a szekrényemből, de örök időkre megjelöli az utókornak a helyet… Levendulás zsákocska, virágillatú WC papír és tusfürdővel mosott zokni… jó eséllyel a hippik a következő két évszázadban is ide járnak majd beszívni…

No igen,… ha már szó esett a tusfürdőről… egy újabb csodával szembesültem… én szegény külhoni… eddig én úgy tudtam, hogy a tusfürdő csupán tusolásra jó, nomeg erős kételyekkel hajmosásra, bár az eredmény szülhet némi korpásodást az azt követő időben…

DE…

a következő állt a dobozon: Shower.Shampoo.Shave !!!

Ergo! Mindegy miféle testrészre, szőrzetre szeretnéd használni, ez vazze lekezeli… tisztítja, mossa, aprítja, adagolj…

… azért valljuk meg, ez azért nem kis teljesítmény! MERRRRT, miközben egyik kezemmel a hátamat sikálom, másikkal a hajamat bodorítom MÉG MINDIG megadják a lehetőséget arra az esetre, hogyha netán vmiféle mutáns Cyborg lennék, hogy a harmadik kezemmel akár meg is borotválkozzak!!!

In situ 3in1!!!

… erre csak annyit tudok mondani, hogy…

Vive la France!!!

… a szabadságnak tényleg nincsenek határai…

Csak a sorrendre kell figyelni,… ciki lenne ha a szakállam mosnám és a hajamat borotválnám… ugyan az összhatáson sokat nem rontana, de azért pislognának odabenn a laborban a srácok meg a csajok…

      „           -   … jééé, te tudtad, hogy új srác jött a labiba????

-                                               -     … nem …

-                                              -   … pedig könnyű felismerni,…

          … alacsony, és csillog a feje, mint ****** karján a lopott karóra…        ”

… szóval, van még hová fejlődnünk… bár én ezt a kis repertoárt kiegészítettem még a zokni mosással is, bár az efféle sufni-tunning annyira nem ismeretlen az otthoni körökben…

Mihelyst elintéztük ügyes-bajos dolgainkat Chris.-el, felmerült bennem a kérdés, még ott helyben, hogy nono… de a repjegy visszatérítéssel mi lesz????? Ami azonban mint kiderült mégiscsak fals infó volt, minthogy ez a bónusz sajna mégsem kivitelezhető, így majd valami kunyeráló levelet írhatok megest, a Ballasy intézetnek, a következő címzéssel kb...

„…adakozzatok a csóró cserediáknak…”

Jelige: repjegyem van,… kajára cserélném

Ezt követően elmentünk egy bankba, és bankszámlát nyitottunk nekem. Ami sokkal inkább hivatalos volt mint érdekes… ellenben a madmoiselle… aki foglalkozott az ügyemmel,… huhh… nah vele szerintem szívesen találkozna bármelyik férfi ismerősöm akármikor, akárhol…

Ezen eseményeket a múlt homályára bízva… visszagurultunk a kolihoz… én kajálni, Chris. meg csatázni valami egyetemi ügyben.

Kulináris jelentés következik:

jelenlegi tudásom azt mutatja, hogy annak ok, hogy a hús árak giga méreteket öltenek, szerény véleményem és jelenlegi tapasztalatom az mutatja, hogy abban keresendő, hogy ezeknek a balgáknak halvány lövésük sincs arról, hogy hogyan kell húsos kajákat csinálni…

…ellenben a zöldségekből olyan dolgokat tudnak kreálni, hogy tálcástul nyelem le az asztalt. Ma például, karfiolból alkottak valami nem is főzeléket, hanem inkább rakott cuccot, ami kicsit folyós volt és mintha a köztes szósz-szerű cumó a Lasagne-éknál ismert „besamel” mártásra hajazott volna. Na, a hússal ellenben, mely méreteihez viszonyítva előzőleg egy rinocérsz talpbetétje lehetett – többek közt az íze is erre az eredetre utal - …, ez a karfiolos izé… gyerekek… huhhh… kedvem lett volna rárabolni és kaján vigyorral az arcomon meglógni a serpenyő teljes tartalmával…

Ebéd után Sébastián-hoz csattogtam fel ismerkedjünk az Auger sistemmel (Auger - Ozsé)…

Itt két vicces történet is megesett...

Az első az az én nyelvérzékemet dícséri, a második Sébastiánét...

Első ténykedésünk az lett volna, hogy megkeressük Alain-t és elbeszélgetünk a mintáimról meg a tennivalókról... a hiba ott került a gépezetbe, mikor megemlítettem, hogy tegnap kaptam pár olvasnivalót Alaintől erről, meg amarról....

(szóban tőlem az Alain úgy hangzott el, hogy "Elen", ... mely ittenfelé ugyebár női név... ahelyett, hogy "Alen".. ami kedves supervisorom neve lenne...

...szegény Sébastián meg nem tudta hová tenni semmiből jött új kollégáját, akit ismernie kellene... pláne mivel nő az illető... szóval.... lett ebből jókora mosoly meg szabatkozás mikor kidrült...

...ezután jött Sébastián...

Hühh… emberek… az se tudtam hová forduljak kínomban… az a nyelvtani és kiejtésbeli virtuózitás párosítva az ismeretlen szavakat helyettesítő pantomim előadással és szimultán hangeffektekkel, melyek közös egyvelege alkotta Sébastián tartalmi mondanivalóját… hááát az valami leírhatatlan

… most következzék pár összenet, a tartalmi és formai tökéletesség igényét sutbadobva…

( … fonetikus formában a nagyobb élvezhetőség érdekében, és mivel én sem a gépelt formát éltem át … )

Electron emisszió, adott energiájú héjról:

1,

díz ár dö diffrnt enerdzsí lövöl, disz isz ön elektron,… hír kam dö… puty puty puty *…

*(ez az elektron sugár akart volna lenni, mint kiderült…)

2,

after that the elektron… spsüüüüüüüüüüüüü….*

*(emittálódik, kilőködik, kiszabadul,… whatever you want… volt ebben minden…)

… DE … a kulcspont,… amit különböző méretek elmutogatása követett az a „cylindrical - hengeres” angol szónak nem is a helyettesítése, mert azt tökéletesen használta, hanem inkább a gépben betöltött funkciójának az elmagyarázása, elmutogatása volt.

Na már most, … próbáljátok elképzelni, ahogy a srác előttetek épp egy hengeres tárgy miben létének és méreteinek taglalásába van belemélyedve, … melyet két kezének csípőmagasságban történő helyezésével és hengeres tárgyat illusztrálva vele, próbálja elmagyarázni, hogy hol is és merre is van a gépben, mindezt enyhe kéz és csípőmozgással kísérve…

… hát én nem kaptam szikrát…

…köztem és a szabadság közt egy ajtó állt, és a hengeres tárgyat magyarázó Sebastián… két halk, torokköszörülésnek álcázott elfojtott ám idejében elfojtott majdnem kitörő kacaj surrant ki ajkaim szegletén… majd folytattuk a diskurzust…

… több szó ne is essék eme internacionális kommunikációs légyottról…

Amúgy Sebastián egy baromi jófej srác, minden bizonnyal totál naprakész a munkájával kapcsolatban és egész jól sikerült megértenünk egymást, de… hogy nekem szerzett egy vidám napot… az is biztos… : )

..háát a mai napnak legyen ez a zárszava… sokkal több ugyanis nem is történt már a nap hátralévő részében…

pápusszz mára mindekitől... :)

                                                                                              Bensz

Ma sem találkoztunk a Cnous-os arcokkal, ellenben, mint sokan már észrevehettétek, van netem. Készült pár új kép is, a környékről… bár fényképezőgép nélkül még mindig csak telefonos képeket tudok nektek mutatni. A mai napon lelkesen bebattyogtam, de a reggeli városközponti túránkat, mint írtam elhalasztottuk,… holnapig. Reggel volt egy kis félreértés, így nem tudtam bejutni a poros kis irodámba. Ami a szó szoros értelmében poros! Valami átrendeződés folyt vagy folyik jelenleg is, így 3 centis porréteg volt mindenen, még a széken is. Hmmm… Christophe legalább egy széket tudott nekem valahonnan keríteni utólag, a semminél ez is több. Mivel ketten vagyunk és csak egy kulcs van az irodához, így felteszem lesznek még ilyen meglepetések. Újabb embereket ismertem meg, elkávézgattam a supervisorommal, Alain-nal. Jófej srácnak tűnik, vagyis pasasnak… ugyanis masszívan őszül, de amúgy tényleg lelkes és jó vele beszélgetni, bár eddig a munkán, a munkán és a munkán kívül sok egyébről még nem hallottam beszélni. kaptam tőle egy cikket... vagyis egy címet ahonnan letöltöttem a cikket, amit ő írt et. al. (= és társai). De ma este már nem esek neki elolvasni… azt hiszem, bár ki tudja. Pofozgattam az otthoni melót kicsit, azzal is haladgattam valamelyest.  Volt itt ma egy masszív hátgondokkal szenvedő Amcsi pasas is, mondjuk én alapvetően kínainak néztem, de mint kiderült Floridai a drága… aki amúgy egy kedves mosolygós csóka. Semmi nem jött elő a nagy AMERIKAI hozzáállásból, amit eddig tapasztaltam pár emberkénél. Mivel a hús a boltokban aranyárban van, letettem róla, hogy a következő időkben paprikás csirkét vagy makarónit egyek, magamtól. csak úgy ismerkedésképpen, egy kiló sertés darált hús 16 euro…  egy euro meg ugye 270 HuF körül van… szorozgassatok kedvetekre. Több mint 4000 egy kilo, nem értem miért??? Ellenben egy 50 filteres „kocka” tea kb 5-600 forint.. kb mint otthon.. asszem. Nah jah, volt egy kellemetlen meglepetésem is ma a vásárlás és az esti netes mászkálás között. Vettem egy pakk joghurtot… ez egy 8-as csoportosulást jelent esetünkben. No, mikor pakoltam kifelé a tatyómból kiderült, hogy az egyik vagy talán kettő is kilyukadt. Képzelhetitek… öröm a köbön. Mindenesetre új élményben volt részem, joghurtot ettem dobozból és a tatyómból, anélkül, hogy kinyitottam volna vagy akárcsak a teteje megsérült volna a doboznak… jaja, jó a tipp.. kettéhasadt a doboz… hmmm érdekes volt… így még nem ettem joghurtot. Utána vissza az egyetem ajtajába, hogy nehogy rám zárják, és ott netelgettem. Majd utána jobb híján, a koli parkolójában egy virágcserépen üldögélve netelgettem és beszélgettem akivel csak tudtam… Ez a mai nap annyira nem volt nagy poén mindenesetre. Meglátjuk mi lesz holnap.

Heppihalihéhó mindenkiek!

...egy kisebb kavarodás után kiderült, hogy még mindig sok papírmunka vár rám… úgy néz ki, hogy nem csak én, de ők is néha elég tanácstalanok velem kapcsolatban, hogy hogyan is kellene intézni a dolgaimat. Ma sem lesz netem,… ez mindenesetre kiderült. Ellenben megismerkedetem a leendő munkatársakkal. Sok név nem maradt meg… kivéve Sébastian-ét és Ahmed-ét. Ahmed vitt körbe a menzán és elmondott pár dolgot a helyi dolgokkal kapcsolatban, mint pl a tévészoba és a konditerem helyét. De ezek sem lesznek olyan egyszerű dolgok, mint otthon lennének. De ma végre ebédre valami normális kaját ettem. Bár volt mellé valami „savanyúság”... hááát azt legközelebb szerintem hanyagolom a menüről… bár Ahmed azt mondta…. hogy még mindig olcsóbb, ha magam főzök. Ez a menü 3 euro volt.. vagyis olyan 800 forint körül… nem sokkal van az otthoni árak felett. Valami hal volt brokkolival meg sült-krumplival… Eddig kétszer ettem Marseille-ben ilyen étterem féleségben... és mindkétszer krumpli volt... lehet tényleg rá fogok állni a saját kaja készítésre….

A klímát még mindig nem sikerült megszoknom… meleg van és néha fúj a szél… de nekem lehet mégis sikerült valamikor megfáznom kicsit. Remélem nem komoly, a másik lehetőség a napszúrás.. az sem lehetetlen.

fél óra múlva megyek vissza Christophe-hoz, utána megint papírok meg miegymás. Ha végeztem, este 7 felé Ahmed mondta, hogy nézzek le a kondiba, körbevezet meg ilyesmik… az első alkalom afféle bemész és körbenézhetsz, próbálkozhatsz… utána már változik a szitu, mert kell valami orvosi izé... vagy mittudom én mi…  erre már annyira nem figyeltem.

Nah még majd írok…. addig is Bye-bye! : )

.. épp most próbáljuk életre kelteni a netem…

elvileg holnap már lesz netem… még nem 100-as de azt mondták, hogy este frissíti magát a net és akkor tuti minden múkszik majd…

no igen… az is kiderült, hogy Ahmed nem Ahmed… már megint elfelejtettem a nevét… de talán Amir… vagy ilyesmi… majd délután kiderítem…

du 4 van… elugrok a Carrefour-ba… ugyanis kb. elfogyott a kajám… megpróbálok valami olyat venni, amivel sokáig kitartok most, hogy már tudom, hogy hogyan működik a rezsó, már be merek vállalni normális kaját is. De csak később megyek le,… de lehet, hogy csak holnap… Ma sokat mászkáltam, döglésre vágyok. Hihhhh… ez a nap jobb volt, mint amire számítottam, sokkal… : ) ezek a népek sokkal vidámabbak, mint az otthoniak…

Petrától jött egy sms délután… azt írta, ha lesz netem érdemes lesz felugranom a facebook-ra, mivel Dénesnek és Zolinak köszönhetően megannyi jótanácsra bukkanhatok ott.  Most lassan este 10 van, mivel a bolt mocsok messze van… nem is távban, csak kimenni a sok zajongó idegen közé… inkább az a zavaró, na mindegy, a lényeg, hogy elég kopár a hűtőm, bár úgy voltam, hogy szép is a sportos élet, meg sosem árt sportosabban kinézni, hátha értékeli a szebbik nem… meg spórolni is kellene egy kicsit, ha fényképezőgépet akarok venni. Eddig kb 30 eurót költöttem,… felkerekítve,… az olyan 5-6000 forint, beleszámítva, hogy lábast is kellett venni meg egyebeket, annyira nem állok rosszul. ha tudnám tartani kb ezt a szintet, akkor kb 150 euro enne el egy hónapban… kb kajára… meg ilyesmikre… és még 150 a koli díjra… ergo… a többiből otthon ihatunk. XDXDXD Hahaaaa… na azért nem ám komolyan venni… : )

Remélem holnap már tényleg lesz netem. Fura így irkálni.

Jajaaaaa… újabb felfedezést tettem! Eddig a bal oldali zuhanyzóban végeztem dolgaim, bunjeejumping, helyből hátra-szaltó, franciaspárga és magyar brokkoli.. meg miegymás… no meg néha tusolok is, ha sikerül megállnom a lábamon. Naszóval, rájöttem, hogy ebben a koliban nem csak a különböző kollégium szárnyakat lehetne színkódokkal jelölni, ahogy azt teszik,…

(én a kék ajtós részlegben vagyok – mily meglepő, a rendszer arról kapta a nevét, hogy itt kék színűek az ajtók,… ugye milyen ravaszak ezek a franciák… WOW…)

… hanem a zuhanyzókat is, bár ezeket nem az ajtók, hanem inkább a mennyezet színe alapján kellene. Ugyanis az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy külön-külön minden egyes zuhanyzónak más színű masszív gombatenyészete van. Én eddig a fekete és a zöld zuhanyzóban jártam… remélem sárgával ne adj Isten pirossal nem fogok találkozni!!!

most már a konyhában is elég jól elboldogulok, sikerült leküzdeni a sütőlap felmelegítésének idejét fél órára… jaja .. nem az egész főzést… az kb. még fél óra… ugyanis ezek a gépek, az itten emberek életritmusát követik, ergó hová siessünk a főzéssel???

Holnap találkozom először a metró állomással, valamint a túlvégén remélhetőleg a CNOUS névre váltott (eredetileg CROUS) szervezet főnökével, aki az itteni dolgaimmal, többek közt a repjegyviszatérítéssel foglalkozik. Na ja,… meg ő adja majd a suskát is amiből veszem a bagettkéimet veszem. Meg ki tudja mit fogunk mi még ott elkövetni.

Jelenleg már 4 kulccsal rendelkezem csak itt Franciahonban, sajna ezek közül egyik sem nyitja az államkasszát, de sebaj,… egyszer arra is sort kerítünk. No igen, meg elvileg holnap kapok két e-mail címet is, egyik az egyetemi, egy meg a laboros… Vazze… hogy fogok én ennyi belépési jelszót fejben tartani??? Itt még a nethez is majd kód kell!!!

Nem hiszem, hogy így sok filmet fogok letölteni…

Na kezdek bekómálni, úgyhogy most kilépek innen kedves pajtások! Vár Sohaország!!! (ezt csak a te kedvedért Fanni! ) : ))))))

"...reggel..."

Hajnalban kaptam egy sms-t…

„Boldog Szülinapot! : )”

Ez az első üzim ma… jelenleg 8:42 van, Vasárnap, és egy kutya nyavajog valamiért a koli előtt időről-időre. Több sms eddig nem érkezett,… remélem jön még legalább egy-kettő, bár a nagy többség gondolom neten írogat majd. Köszi az üzit Petra… az időzítésből ítélve te sem aludtál túl sokat az este…

… ha még lesz valami, majd leírom… most ébredezek, filmet nézek… utána valami értelmesebbnek is neki kezdek, végülis azért vagyok itt…

"... délután ..."

második Petrám is bejelentkezett és boldogságos szüülinapot kívánt nekem… és még sok minden egyebet, melyeket sajnos még nem sikerült megtennem… a tengert még most is csak egyszer láttam a repülőgépből… remélem  holnap Christophe-al sikerül szereznem egy térképet és akkor már szabadabban és nyugodtabban tudok a koliból kimozdulni. Mindenesetre, hogy ne vesszen kárba a nap a portástól érkezésekor kapott francia házirendet próbáltam lefordítani…. eddig semmi érdemleges részhez nem jutottam, kivéve egyet… Negró ez a hír elsősorban téged fog porig sújtani, azt hiszem,… de azt írja ez a papír, h nem lehet befogadni haverokat, max ha felvállalom a felelőséget, hogy kiraknak a koliból. Hmmm… de valahogy még utána járok, hátha van módja a haverok fogadásának… de jelenleg ezek a fejlemények vannak. Ja igen… az itteni arcokat eddig nem nagyon láttam. Igazából annyira nem bánom, bár lehet egy fokkal könnyebb lett volna boldogulnom a konyhában, ha összehaverkodok pár emberrel itt,… de ma délután végre sikerült rájönnöm egymagam is, hogy hogyan működik a rezsó… hát mit ne mondjak… nem csak az albis mosdót, de a konyhánkat is visszasírom… De mindegy.. most már kiismertem magam és csináltam is kb másfél óra alatt egy tojásrántottát… nem... nem gépeltem félre… kb ennyi idő kellett mire rájöttem, hogy hogyan lehet tüzet csiholni eme fémszörnyetegek lelkébe. A szülinapomat sem így képzeltem, de a tatyómban áthozott hazai lélekmelegítővel, pohár híján Old Spice-os kupakból, de ittam az egészségetekre…

A többit elteszem akkora, ha találok itt pár magyart, akivel meg tudom ünnepelni a szülinapom vagy ha valami emberibb nyelven beszélő helyi arcokkal sikerül összeismerkednem.

A kevésbé sikeres fordítás után visszatérek a francia nyelvkönyvecskémhez, és folytatom amit tegnap este abbahagytam.

"... este – 9 óra ..."

kezdek kicsit parázni a holnaptól… reggel magam kell hogy bemenjek az irodába itt a koliban… remélem beszélnek angolul, mert a francia tudásom még mindig elég gyalázatos,… bár tejet kenyeret már tudnék venni, de nem hiszem, hogy szállásfoglalásos témában ez a tudás sokra vezetne. Időközben beérkeztek a várt szülinapi sms-ek… talán csak egy valakitől nem jött sms, amit szerettem volna esetleg látni a telómon,… dehát… minden nem lehet tökéletes… : )

kicsit furin érzem magam, a biztonság kedvéért bedobok valami gyógybogyót magaba, ciki lenne már az első napon dögrovással indítani…

Kíváncsi leszek mi lesz holnap, vagyis kíváncsi vagyok!!! Holnap beszélgetünk  a CROUS –sokkal… már ha Chris. megtalálja őket… XD… azért ez LOL! Ha még ő sem tudja, merre lehetnek, ki tudja mikorra jutok bármiféle pénzhez, pedig ezt lassan jó lenne tudni. Addig is a fényképezőgép vásárlás elnapolva, főleg mivel a netes előrejelzések lehet mégsem voltak olyan valósak. Eddig még nem találkoztam azzal a géppel amit meg szerettem volna venni, így még nem mondtam le róla. Remélem nem lesz drágább, mint terveztem.

Ha így haladok a könyvvel, akkor két-három nap és végigveszem a francia nyelvtant, már csak vmi ragozási szótárféle kellene… Zoli említett egyet, majd rákérdezek nála sms-ben… bár jó lenne már netet fogni.

Hiányzik a csacsogás az emberekkel…

Na folytatom a franciázgatást…

Az első hét

Az első két nap… és az előzmények

… hogy hol is kezdődött minden...

Hmmm talán annál az egyszerű kérdésnél, mikor Zoli feltette a kérdést, hogy lenne e kedvem folytatni az egyetemet PhD-ésként… akkor azt válaszoltam, hogy persze… miért is ne… épp csak egy büdös szót sem tudok franciául… mondtam neki..

Mire ő…(kb)

… az nem gond… majd kialakul…

… hogy azóta meddig jutottam???

… múlt szerdán volt egy frenetikus estém veletek srácokkal & csajokkal… másnap egy vizsga, majd pakolás, idegesség… mi lesz, hogy lesz??? A nyelvet még most sem beszélem, és ez, ami azt illeti, most már több mint érdekessé teszi a dolgokat idekint.

Végig gondolva a repülő úttal volt a legkisebb gondom mióta elindultam… ott még volt netem…. úgy ahogy… legalábbis Münchenből jeleztem utoljára a nagyközönség számára, hogy még élek… DEe azóta? Hmm… net nélkül még jobban egyedül érzem magam. Összesen anyuéknak, Zolinak és Petrának küldtem sms-ben pár sort.

De… mi is történt eddig…

Leszálláskor Christophe már ott volt, így nem kellett várnom rá. Sajnos hamar rá kellet jönnöm, hogy Marseille nem épp az a város, amit első látásra megszeret az ember, főleg az a része nem ahol én vagyok jelenleg. Christophe így fogalmazott: … „ez egy nagyváros… nem olyan kicsi, pici hely,mint Debrecen… ez egy olvasztó tégely rengeteg ember és még annál is több kulturális különbség” … hogy én mit vettem ebből le eddig… ??? Lehetséges, hogy megannyi kultúra és ember van itt egy szauna jellegű klímával megfűszerezett lábosban összelögybölve… de hogy egyik sem látott még se fűnyírót se szemetes kukát … azzzz biztos… és azt hiszem a közvéleménnyel ellentétben, mármint hogy a nagyvárosokban beszélnek az emberek angolul,… háát… azt hiszem ez az elképzelés ezen a helyen nem igazán állja meg a helyét.

Mivel pénteken érkeztem, nem sikerült gyakorlatilag semmi hivatalos dolgot elintézni, a legnagyobb poén az volt mikor kiderült, hogy Christophe maga sem tudja például, hogy a Crous vagy Cnous a szervezet, aki foglalkozna elvileg velem, merre is található… meg úgy igazából sok minden mást sem, mivel nem igazán ezen a környéken él, csak tanítani jár be… a kutya tudja honnan. Mindenesetre elvitt még tegnap egy Carrefour nevű hiperszuper marketbe, afféle helyi Tecso. Igazából egy dologra lett volna baromira nagy szükségem, hogy kicsit szabadabban mozoghassak, egy térkép… de azt nem sikerült vennem, Franciaország minden egyes más pontjáról volt térkép, hűtőmágnes, elemes borotvát is találtam volna szerintem Párizs térképpel, ha nagyon kerestem volna, de Marseille-ről… vagyis kifejezetten erről a részéről SEMMI… így ezen a hétvégén bennragadtam a koliban. Na igen,… a koli… van egy nyekergős ágyam… egy hűtőm, íróasztalom, szekrényem, (ez utóbbi valami nagyon spec francia alkotás majd megpróbálom lefényképezni működés közben)…van itt még valami polcképződmény, négy lábbal. Az ajtó elég fura szerzet, belülről van rajta valamiféle fogas szerű két nyolc centis gombszerű fémketyere, fejmagasságban… csakhogy... ezek akkorák, hogy képtelenség felakasztani rá a kabátodat, vagy bármi más ember által készített lógatható cumót… így most a bagett-kéimet akasztottam fel rá.. vagyis már csak egy van benne, a másikat elnyelte már a bendőm. Tegnap egy kicsit sokat költöttem, de kellett vennem egy lábast, mivel a közös konyha nem igazán van felszerelve a nyugati világ csodáival…. igazából össz-vissz négy darab villanyrezsó van benne és csókolom, és ezekről is le van kopva a jelzés, meg úgy minden más is, kivéve a centis szén és koszréteget. Eddig összesen egy úgy kellemes 60 fokig sikerült felfűtenem velük a vizemet… így a kihozott paprikás csirke zacskós kajából eeeeegy paprikás leves tésztamasszával kinézetű valamit sikerült alkotnom… DE van 3 tábla csokim… egyik az ősöktől, egy tejboci Orsitól és egy másik kék, tejcsokicsoda Petrától. Jelenleg a gépen elhozott filmek és a Petrás csoki tartja bennem a lelkesedést. Lesznek itt még nagy meglepetések…  Ohlálááááááá… majd elfelejtettem a zuhanyt… huhhhh emberek…. na az még a nyugat egy újabb csodája… és én még azt hittem, hogy az albinkban lévő fürdőszoba meg mellette a Toilette kivetnivalókat hagy maga után…. pedig visszagondolva,… az egy luxushotel aranyozott mosdója… NEM AKARTAM ELHINNI…. NINCS DESZKA A VÉCÉKEN!!!!!!!... egyiken sem!!! Ha mondjuk tudtam volna főzni, akkor lehet, hogy egy fokkal jobb lenne a hangulatom, de jelenleg eléggé meg vagyok keveredve.

Szerencsére Christophe-fal, ha kicsit néha nehezebben is… meg nem is teljesen, de meg tudjuk érteni egymást.

Ja, igen… majd elfelejtettem… itt szeretnék nagggyon, nagyon, nagyon nagy köszönetet mondani Zolinak a gépes szótárért és PETRÁNAK a „FRANCIA / Kapd elő” zsebkönyvért !!!!!! Petra.. ez nem „picúrka”…. ez egy MEGA-GIGA-SZIPI-SZUPI HATALMAS… segítség : ) !!! Ma arra ébredtem, hogy vele aludtam el… szerintem ennél többet nem is kell mondani a kapcsolatunkról… én és az életmentő kis úti-könyvem…

Hmmm, néhány szót a francia konyháról… megérkezésemkor Chris. elvitt kajálni. Azt hiszem ez egy nem átgondolt lépés volt… a Francia konyha szerzett magának egy ellenséget… vagy legalábbis a menza az biztos. Most már tudom mi az a hasé,… bár a beefstake szó elcsábított.. de visszagondolva inkább Mekibe kellett volna menni. Nem akartam megbántani Christophe-ot… de én még ilyen rosszat nem ettem… pedig… egyetemi albérletesként azért nem kis szörnyeket láttam már a hűtőben…  és ha kinézetre nem is volt akkora csapás, mint a nevezetes fekete citrom… de az íze???? Huhh… az leírhatatlan.

Most vettem észre, hogy sikerült fagyhalálra ítélnem a csomag retkemet (vagy retekemet??? ööö no majd ezt valami magyaros csóka ha akarja lektorálja….), amit tegnap vettem, valószínűleg a salátám se néz ki jobban… és ami a tojásokat illeti… hmm hogy azokkal mit fogok csinálni.. miután még nem igazán tudom, hogy működik a helyi rezsó.. azt passzolom.

Ma megvolt az első negatív élményem,… na igen,… félreértés ne essék… ezek nem negatív élmények voltak... csak… afféle első meglepetések. Ma a Carrefour-ban két lükegyerek kinézett a kasszánál és mindenáron akartak tőlem valamit. Ami azt illeti 10-12 évesek lehettek… útálom a szülő nélküli kölyköket... idegesítőek… no mindegy… miután elküldtem őket angolul… még akkor sem esett le nekik, hogy nem értem mit mondanak. A felnőttekkel nincs gondom, azokkal még meg tudom magam értetni, és mikor látják, hogy nem érdemes erőltetni a dolgot franciául, akkor mosolyognak és segítenek, vagy elmutogatják, hogy mit akarnak vagy ilyesmi… és annyit azért megértettem, hogy eddig még egyik sem küldött el a fenébe.

Ha sikerül netet szereznem, valahogy, akkor indítok majd valami Blog-félét. Jelenleg este fél nyolc van, holnap franciát tanulok, és angol beszámolót írok, valamint megpróbálok haladni az otthoni projektekkel is. A környéken nagyon sok látnivaló nincs, kajám még van, így maradok a szobámban és megünneplem magamban a szülinapom.  : )

Még nincs fényképezőgépem, de a telómmal folyamatosan kattogtatok addig is.

Üdv mindenkinek!

                                                                                                  Bensz