Az első hét

Az első két nap… és az előzmények

… hogy hol is kezdődött minden...

Hmmm talán annál az egyszerű kérdésnél, mikor Zoli feltette a kérdést, hogy lenne e kedvem folytatni az egyetemet PhD-ésként… akkor azt válaszoltam, hogy persze… miért is ne… épp csak egy büdös szót sem tudok franciául… mondtam neki..

Mire ő…(kb)

… az nem gond… majd kialakul…

… hogy azóta meddig jutottam???

… múlt szerdán volt egy frenetikus estém veletek srácokkal & csajokkal… másnap egy vizsga, majd pakolás, idegesség… mi lesz, hogy lesz??? A nyelvet még most sem beszélem, és ez, ami azt illeti, most már több mint érdekessé teszi a dolgokat idekint.

Végig gondolva a repülő úttal volt a legkisebb gondom mióta elindultam… ott még volt netem…. úgy ahogy… legalábbis Münchenből jeleztem utoljára a nagyközönség számára, hogy még élek… DEe azóta? Hmm… net nélkül még jobban egyedül érzem magam. Összesen anyuéknak, Zolinak és Petrának küldtem sms-ben pár sort.

De… mi is történt eddig…

Leszálláskor Christophe már ott volt, így nem kellett várnom rá. Sajnos hamar rá kellet jönnöm, hogy Marseille nem épp az a város, amit első látásra megszeret az ember, főleg az a része nem ahol én vagyok jelenleg. Christophe így fogalmazott: … „ez egy nagyváros… nem olyan kicsi, pici hely,mint Debrecen… ez egy olvasztó tégely rengeteg ember és még annál is több kulturális különbség” … hogy én mit vettem ebből le eddig… ??? Lehetséges, hogy megannyi kultúra és ember van itt egy szauna jellegű klímával megfűszerezett lábosban összelögybölve… de hogy egyik sem látott még se fűnyírót se szemetes kukát … azzzz biztos… és azt hiszem a közvéleménnyel ellentétben, mármint hogy a nagyvárosokban beszélnek az emberek angolul,… háát… azt hiszem ez az elképzelés ezen a helyen nem igazán állja meg a helyét.

Mivel pénteken érkeztem, nem sikerült gyakorlatilag semmi hivatalos dolgot elintézni, a legnagyobb poén az volt mikor kiderült, hogy Christophe maga sem tudja például, hogy a Crous vagy Cnous a szervezet, aki foglalkozna elvileg velem, merre is található… meg úgy igazából sok minden mást sem, mivel nem igazán ezen a környéken él, csak tanítani jár be… a kutya tudja honnan. Mindenesetre elvitt még tegnap egy Carrefour nevű hiperszuper marketbe, afféle helyi Tecso. Igazából egy dologra lett volna baromira nagy szükségem, hogy kicsit szabadabban mozoghassak, egy térkép… de azt nem sikerült vennem, Franciaország minden egyes más pontjáról volt térkép, hűtőmágnes, elemes borotvát is találtam volna szerintem Párizs térképpel, ha nagyon kerestem volna, de Marseille-ről… vagyis kifejezetten erről a részéről SEMMI… így ezen a hétvégén bennragadtam a koliban. Na igen,… a koli… van egy nyekergős ágyam… egy hűtőm, íróasztalom, szekrényem, (ez utóbbi valami nagyon spec francia alkotás majd megpróbálom lefényképezni működés közben)…van itt még valami polcképződmény, négy lábbal. Az ajtó elég fura szerzet, belülről van rajta valamiféle fogas szerű két nyolc centis gombszerű fémketyere, fejmagasságban… csakhogy... ezek akkorák, hogy képtelenség felakasztani rá a kabátodat, vagy bármi más ember által készített lógatható cumót… így most a bagett-kéimet akasztottam fel rá.. vagyis már csak egy van benne, a másikat elnyelte már a bendőm. Tegnap egy kicsit sokat költöttem, de kellett vennem egy lábast, mivel a közös konyha nem igazán van felszerelve a nyugati világ csodáival…. igazából össz-vissz négy darab villanyrezsó van benne és csókolom, és ezekről is le van kopva a jelzés, meg úgy minden más is, kivéve a centis szén és koszréteget. Eddig összesen egy úgy kellemes 60 fokig sikerült felfűtenem velük a vizemet… így a kihozott paprikás csirke zacskós kajából eeeeegy paprikás leves tésztamasszával kinézetű valamit sikerült alkotnom… DE van 3 tábla csokim… egyik az ősöktől, egy tejboci Orsitól és egy másik kék, tejcsokicsoda Petrától. Jelenleg a gépen elhozott filmek és a Petrás csoki tartja bennem a lelkesedést. Lesznek itt még nagy meglepetések…  Ohlálááááááá… majd elfelejtettem a zuhanyt… huhhhh emberek…. na az még a nyugat egy újabb csodája… és én még azt hittem, hogy az albinkban lévő fürdőszoba meg mellette a Toilette kivetnivalókat hagy maga után…. pedig visszagondolva,… az egy luxushotel aranyozott mosdója… NEM AKARTAM ELHINNI…. NINCS DESZKA A VÉCÉKEN!!!!!!!... egyiken sem!!! Ha mondjuk tudtam volna főzni, akkor lehet, hogy egy fokkal jobb lenne a hangulatom, de jelenleg eléggé meg vagyok keveredve.

Szerencsére Christophe-fal, ha kicsit néha nehezebben is… meg nem is teljesen, de meg tudjuk érteni egymást.

Ja, igen… majd elfelejtettem… itt szeretnék nagggyon, nagyon, nagyon nagy köszönetet mondani Zolinak a gépes szótárért és PETRÁNAK a „FRANCIA / Kapd elő” zsebkönyvért !!!!!! Petra.. ez nem „picúrka”…. ez egy MEGA-GIGA-SZIPI-SZUPI HATALMAS… segítség : ) !!! Ma arra ébredtem, hogy vele aludtam el… szerintem ennél többet nem is kell mondani a kapcsolatunkról… én és az életmentő kis úti-könyvem…

Hmmm, néhány szót a francia konyháról… megérkezésemkor Chris. elvitt kajálni. Azt hiszem ez egy nem átgondolt lépés volt… a Francia konyha szerzett magának egy ellenséget… vagy legalábbis a menza az biztos. Most már tudom mi az a hasé,… bár a beefstake szó elcsábított.. de visszagondolva inkább Mekibe kellett volna menni. Nem akartam megbántani Christophe-ot… de én még ilyen rosszat nem ettem… pedig… egyetemi albérletesként azért nem kis szörnyeket láttam már a hűtőben…  és ha kinézetre nem is volt akkora csapás, mint a nevezetes fekete citrom… de az íze???? Huhh… az leírhatatlan.

Most vettem észre, hogy sikerült fagyhalálra ítélnem a csomag retkemet (vagy retekemet??? ööö no majd ezt valami magyaros csóka ha akarja lektorálja….), amit tegnap vettem, valószínűleg a salátám se néz ki jobban… és ami a tojásokat illeti… hmm hogy azokkal mit fogok csinálni.. miután még nem igazán tudom, hogy működik a helyi rezsó.. azt passzolom.

Ma megvolt az első negatív élményem,… na igen,… félreértés ne essék… ezek nem negatív élmények voltak... csak… afféle első meglepetések. Ma a Carrefour-ban két lükegyerek kinézett a kasszánál és mindenáron akartak tőlem valamit. Ami azt illeti 10-12 évesek lehettek… útálom a szülő nélküli kölyköket... idegesítőek… no mindegy… miután elküldtem őket angolul… még akkor sem esett le nekik, hogy nem értem mit mondanak. A felnőttekkel nincs gondom, azokkal még meg tudom magam értetni, és mikor látják, hogy nem érdemes erőltetni a dolgot franciául, akkor mosolyognak és segítenek, vagy elmutogatják, hogy mit akarnak vagy ilyesmi… és annyit azért megértettem, hogy eddig még egyik sem küldött el a fenébe.

Ha sikerül netet szereznem, valahogy, akkor indítok majd valami Blog-félét. Jelenleg este fél nyolc van, holnap franciát tanulok, és angol beszámolót írok, valamint megpróbálok haladni az otthoni projektekkel is. A környéken nagyon sok látnivaló nincs, kajám még van, így maradok a szobámban és megünneplem magamban a szülinapom.  : )

Még nincs fényképezőgépem, de a telómmal folyamatosan kattogtatok addig is.

Üdv mindenkinek!

                                                                                                  Bensz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.