"Long time no see dear, dark, depressed side of myself, U look great, invincible..." 

Nem ismetlem magam,... a fenti osszegzes elegendo. Szimpatikusabb otletnek tartom jelenleg a mentoovben csodalkozni, mint az alattam tantongo szakadek melysegen...

Vagyis igazabol nem is mentoov, hanem kotelék, melynek minden szàllàt màs és màs dobta utànam az elmult napokban...

Még, valahogy fejjel lefelé merengek, himbàlodzva ég és fold, a csend és a fejemben tombolo vihar kozt... valahol... csodàlkozva a làbamra tekeredett kotelékeken... 

Tavajhoz képest megvàltozott a blog hangulata, ezért elnézést kérek,...

vagyis igazàbol nem...

...akkor a hely ujdonsàga, morbid-torz tukre vidàm hangulatot kolcsonzott ide, es most ennek megorzese erdekeben àlltam le a blogolassal. 

Koszonet, nehany uj kotetnek es nem keves mondhatni porosodo darabnak a "barati konyvespolcon, nem beszelve a csaladi hagyatekrol", ismet uj lapot kezdek itt, es az elet mas teren is...

"... let's roll the dice... and meet again on the battlefield..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.