... vannak napok amik nem épp úgy sülnek el ahogy azt reggel ébredéskor még a lepedő lenyomatával az arcodon elképzeled... hát ez a nap sem épp olyan volt...

hol is kezdjem... hmmm... francia nyelvtudásom fejlesztése kedvéért gondoltam most már tényleg ideje lenne agresszívabban nekiesni ennek a szerencsétlen nyelvnek... így elhatároztam, hogy elmegyek, keresek egy könyvesboltot és egy általam kedvelt könyv amúgyis nálam lévő angol verzióját boldogítom egy franciával...

... a reggeli terv még ez volt... akkor még sütött a nap és minden normálisnak tűnt... fogalmam sem volt, hogy a nap végére mik fognak történni...

mondhatni ideális kezdőlökéssel kezdődött a nap... a koli előtt ugyanis egy csoport,... hmmm hát lánynak épp nem nevezném,... de mondjuk nő... (nem voltak épp a 20-as éveikben...) piros egyenruhában rohanta le az arra járó népeket és tömte meg mind a kocsikat, buszokat, mind pedig a kávéra éhes szemekkel a koliból kitántorgó jónépet a Kellogg's valami újféle vackerájával...

... így.. mire felszálltam a buszra... a kedves "kellogg's-os kollégáknak köszönhetően 6 doboz sütivel teletankolt táskával indultam neki a napi túrámnak Marseille szívébe...

...reggel minthogy megörültem a szép napsütésnek annak rendje és módja szerint kitettem az ablakba a cipőmet szárítkozni... had sütögesse a napocska és legyen szééép ropogós és szellővel átjárt mire visszatérek...

CSAKHOGY... miközben könyvecskémbe fuldokolva, a külvilágtól elzárva, vakon és süketen robogtam a 3-as busszal jobbra-balra hol utasoknak, hol a falnak passzírozódva... hasonlóképpen a metrón... az időjárás beintett nekem... két koppanás az ablakon, melyet a metró fékezése, valamint egy kellemes erélyes nénike szolid felkérésére, minthogy takarodjak már az útjából... mert a kocsi 4 üres ajtaja körül ő épp rajtam keresztülgázolva szeretne távozni az 5. ajtón... ébresztett fel... és amint kibambultam az emberes por és mocsok mögé bújó ablakon az egyenlítő vidékén érezhettem magam azon nyomban... éjsötét viharfelhők, villámlás és olyan zivatar vette árnyéka alá a várost,... hogy bármerre pislogtam semerre sem láttam a végét...

... kb két perces értetlen bambulást és nyálcsorgatást követően haloványan elkezdett derengeni, hogy egyetlen sportcipőm jelenleg épp a következő nyári olimpia valamely hosszútáv úszó számára készülhet...

... sebaj.. gondoltam.. eddig is vizes volt... rosszabb már csak nem lesz...

az ilyen dolgokon nem szoktam kiakadni... csak vidáman mosolygok magamban, hogy IGEN. igenigenigen... YESSS! a természet megint rám mutatott... a középső ujjával...

van ez így...

viszont, amikor a szupermarketben a könyvesboltban odajön az eladó... hogy mit keresek itt? gondolom magamban... - ekkora kretént... szerinted? Épp megálltam tankolni vazze... ohh mondom... magamban... csoda, hogy reggelente megtalálod az zipzárt a nadrágodon öcsém...

... kisebb diskurzus után kiderült, hogy ez egy olyan bolt ahol csak a "club" tagok vásárolhatnak... nah mondom magamban szééép... megtalálom az egyetlen könyvesboltot, ahol minden megvan.. épp csak nem lehet megvenni... pfffffffffff.... ok.. oldjuk meg a szitut... mit lehet tenni... ?? kérdem a sráctól... azt mondja... valami kártya kell... ami amúgy ingyenes... hahh mondom... ha csak plusz két fát kell kivágni a boldogságotokhoz... egye fene... hol írjam alá azt a nyamvadt cetlit???... őőőő ... enyhe kérdőjelek és félelem halovány jelei mutatkoztak látszani a kérdésem hallatán főhősünk kezdetben jámbor és merész tekintetében... újabb beszélgetőpartnert invitált hősünk beszélgetésünk körébe... - én már kezdtem kicsit feleslegesnek érezni ezt a felhajtást egy nyamvadt könyv miatt... de hát... ha rómában vagy viselkedj úgy mint a rómaiak... így hát mosolyt fel és hajrá... bájcsevej...

... 3 percmúlva füstölögve távoztam a helyszínről... hogy miért? mert külföldi nem jelentkezhet be ebbe a vacak izébe... vagy legalábbis az h két hónapig itt leszek még az nekik nem elég... bahhh szzzeeerencsétlen .... bal(sa)faszappantartógyártók...

2 órával és némi tévelygéssel később már visszafelé zötyögtem a metrón... a könyvvel és egy angol francia szótárral a tatyómban...

... az élet ekkor tolta elém a következő aprócska akadályt... vagyishát... otthon aprócska itt meg lustasággal, csórósággal meg próbálkozási vággyal párosítva leginkább apokaliptikus katasztrófa...

... 3-4 napja tervezem ugyanis, hogy le kellene vágatni a hajam mert hátul már túl hosszú.. és oldalt sem épp már ideális a függöny a szemem előtt... az ilyenkor előpattanó ötleteket kell nagyon hamar és nagyon gyorsan elfelejteni...

... én nem tettem...

először igazából csak a hajam végét akartam megigazítani... majd először egyszer ... majd még egyszer .. majd ismét belenyírtam a hajamba...

lehet, hogy legközelebb inkább megvárom míg rockosabbra nő a hajam...

a végeredmény a következő pár kép mutatja...

hááát ez van... 

...sapkával még azért elmegy... :) 

holnap pedig irány a strand... mert muszáj némi színezetet alkotnom a kobakomra... :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.