Hát lássuk csak… hol is maradt abba a történet tegnap... Ja igen, megvan… egy alapvetően eseménytelen napot követően, a mai napon ellátott a sors megannyi meglepetéssel és vidámsággal, bankszámla gyártástól egészen Sébastian pantomime angoljáig…

(óóó igen… itt szeretném megjegyezni, hogy a nevekkel hadilábon állok, de ez nem helyi jelenség, otthoni is beletelik egy időbe mire kiigazodok az emberek közt és az 5.1 windows-om összepasszíntja a búrátokat a nevekkel… pláne itt. Így ne lepődjön meg senki, hogy a történetünk egyik másik csapás-váltásakor a mellék- és főszereplők időről időre új formában tűnnek fel. Általánosságban elmondható, hogy a nevek esetében kb az első betű marad meg, meg valami infó a név hosszáról, így lett szegény Omárunk első körben Ahmed, majd kapott újabb és újabb keresztelőt. A mai nap eme fantasztikus adottságom szült nem csöpp meglepetést és mindemellett kerekített nem kis mosolyt Sébastian-unk arcára… ( - …hogy ő ki a csuda és mint és hogy került a képbe idővel az is kiderül... )

…but ohh mon Dieu!!! ... kissé előre futottam a mai nap eseményeiben… tekerjük kicsit vissza szallagot…

(szép Frangol-ságom e míves példáját követően…)

A reggeli napfény első pitymallásával sikerült befoglalnom a „le toucher noir”-t, vagyis a fekete tusolót… 

…azaz úgy sacc fél kilenc felé…

(az idézőjeles „francia szöveg nyelvtanilag se nem helyes, sem értelmes… és ha még nyelvtanlilag helyes is… értelmet ebben ne keress)

- mindez a szerzőre éppoly igaz –

…sőt szerintem eme mondat láttán minden volt és leendő franciatanárom sírva kaparja majd skótkockásra magát a láttán

 …ámde jól hangzik… és ez minden bírálat felett áll…

ha nagyon le akarnánk fordítgatni mégis, akkor erős barbarizmussal ugyan, de valami olyat ki hozhatunk belőle, hogy a „fekete érintés/tapintás”…, ámdebár-boldizsár nem tervezem és naggyon remélem, hogy nem is kerül sor eme sorok bekövetkeztére…

Szóval dolgaim végeztével, felfrissülve törtem előre, …mint aszalt csiga az 500 fokos azsfalt-sztrádán, …a labor felé. Odabent nagy hirtelen sok dolgom nem lévén megpróbáltam utánajárni egy két fizikás finomságnak, minthogy Chris.-től egy e-mail, mely szerint „Jeudi”-n lesz egy közösségi traccsparti melynek keretében felmerül majd többek közt több műszer és ketyere is…

(itt jegyezném meg, hogy Christophe-ot, a helyi törzsfőnökömet, a lustaság és az író szabadság zászlaja alatt Chris.-ra kereszteltem át)

… Azon emberek számára akik annyira nem elhivatottak a francia nyelv iránt dobnék itt egy mentőövet legott, a „jeudi” a hét egyik napját jelölné…

Szóval abban a hitben, hogy ma „Jeudi” van, lelkesen kurkásztam a netet és próbáltam up-to-date formába hozni, felfrissíteni a területről szerzett ismereteimet. Időközben a kávéautomatát kutatva, bele akadtam az épp bezuhanó Alain-be, Ő mon-supervisor-ságába, … aki kb annyira volt összeszedett és naprakész, mint egy macska, akit egyszerre két busz mázolt volna szét a helyi kereszteződésben. Rövid, bár annál velősebb kommunikációt követően megegyeztünk, hogy mindkettőnk előnyösebb, ha lemegyünk a közelben lévő „cafétéria”-ba, így ő is meg tud reggelizni, és én sem tévedek el örök időkre kávé után kutatva. A kisebb-nagyobb kommunikációs gátakat, így úgy letudva sikerült első alkalommal négyszemközt beszélgetnem a helyi ténykedésemet felügyelő „Al-törzsfőnökömmel” vagy nevezhetnénk akár „Sámának” is, minthogy főként ő fogja nekem mutogatni, no meg majd Sébastián, a mindenféle rejtelmeket itt-tartózkodásom alatt.

Kb ekkor jött a felvilágosodás Alain segítségével, hogy bizony ez a Jeudi nem Jeudi… ugyanis egy nappal elszámoltam magam… és jelenleg még csak szerda van és nem csütörtök. – így belegondolva jobb, hogy nem pilótának, kézbesítőnek, ne adj ég orvosnak vagy valami hasonlóan fontosabb időbeosztású embernek álltam… különben az emberek felét tuti elhagytam oder fel sem vettem volna, hogy a doktoros példába bele se menjünk…

Ezt követően Chris.-el elmentünk megkeresni a CROUS/CNOUS –t. Így szereztem meg első Marseille-i „mindenre-jó, de csak egy óráig” menetjegyemet, amit rögtön 10 alkalmas felállásban tettem magamévá.

Holnap magam is nekiugorhatok majd tesztelni tömegközlekedési képességeimet, valamint a vaci-új jegyemet, ugyanis egyedül kell elmennem a Francia órámra… magamat ismerve ez minimum 2 órával előbbre hozott indulást és 4 napi hideg élelmet jelent.

A CNOUS-nál rövidebb hosszabb tobzódást követően kaptam egy „Welcome gift”-et (törülköző, szappan és szekrény-szagosító zsákocska formájában)… nem mondom, ha egy-két üveg vörösbort nyomott volna a kezembe lehetséges, hogy őszintébb lett volna a mosolyom…

A zsákocskát rögtön be is vágtam a szekrényembe, közvetlen a wc-papír és a zoknik közé… szerintem ez a hármas nem csak elpusztít és elűz minden létformát a szekrényemből, de örök időkre megjelöli az utókornak a helyet… Levendulás zsákocska, virágillatú WC papír és tusfürdővel mosott zokni… jó eséllyel a hippik a következő két évszázadban is ide járnak majd beszívni…

No igen,… ha már szó esett a tusfürdőről… egy újabb csodával szembesültem… én szegény külhoni… eddig én úgy tudtam, hogy a tusfürdő csupán tusolásra jó, nomeg erős kételyekkel hajmosásra, bár az eredmény szülhet némi korpásodást az azt követő időben…

DE…

a következő állt a dobozon: Shower.Shampoo.Shave !!!

Ergo! Mindegy miféle testrészre, szőrzetre szeretnéd használni, ez vazze lekezeli… tisztítja, mossa, aprítja, adagolj…

… azért valljuk meg, ez azért nem kis teljesítmény! MERRRRT, miközben egyik kezemmel a hátamat sikálom, másikkal a hajamat bodorítom MÉG MINDIG megadják a lehetőséget arra az esetre, hogyha netán vmiféle mutáns Cyborg lennék, hogy a harmadik kezemmel akár meg is borotválkozzak!!!

In situ 3in1!!!

… erre csak annyit tudok mondani, hogy…

Vive la France!!!

… a szabadságnak tényleg nincsenek határai…

Csak a sorrendre kell figyelni,… ciki lenne ha a szakállam mosnám és a hajamat borotválnám… ugyan az összhatáson sokat nem rontana, de azért pislognának odabenn a laborban a srácok meg a csajok…

      „           -   … jééé, te tudtad, hogy új srác jött a labiba????

-                                               -     … nem …

-                                              -   … pedig könnyű felismerni,…

          … alacsony, és csillog a feje, mint ****** karján a lopott karóra…        ”

… szóval, van még hová fejlődnünk… bár én ezt a kis repertoárt kiegészítettem még a zokni mosással is, bár az efféle sufni-tunning annyira nem ismeretlen az otthoni körökben…

Mihelyst elintéztük ügyes-bajos dolgainkat Chris.-el, felmerült bennem a kérdés, még ott helyben, hogy nono… de a repjegy visszatérítéssel mi lesz????? Ami azonban mint kiderült mégiscsak fals infó volt, minthogy ez a bónusz sajna mégsem kivitelezhető, így majd valami kunyeráló levelet írhatok megest, a Ballasy intézetnek, a következő címzéssel kb...

„…adakozzatok a csóró cserediáknak…”

Jelige: repjegyem van,… kajára cserélném

Ezt követően elmentünk egy bankba, és bankszámlát nyitottunk nekem. Ami sokkal inkább hivatalos volt mint érdekes… ellenben a madmoiselle… aki foglalkozott az ügyemmel,… huhh… nah vele szerintem szívesen találkozna bármelyik férfi ismerősöm akármikor, akárhol…

Ezen eseményeket a múlt homályára bízva… visszagurultunk a kolihoz… én kajálni, Chris. meg csatázni valami egyetemi ügyben.

Kulináris jelentés következik:

jelenlegi tudásom azt mutatja, hogy annak ok, hogy a hús árak giga méreteket öltenek, szerény véleményem és jelenlegi tapasztalatom az mutatja, hogy abban keresendő, hogy ezeknek a balgáknak halvány lövésük sincs arról, hogy hogyan kell húsos kajákat csinálni…

…ellenben a zöldségekből olyan dolgokat tudnak kreálni, hogy tálcástul nyelem le az asztalt. Ma például, karfiolból alkottak valami nem is főzeléket, hanem inkább rakott cuccot, ami kicsit folyós volt és mintha a köztes szósz-szerű cumó a Lasagne-éknál ismert „besamel” mártásra hajazott volna. Na, a hússal ellenben, mely méreteihez viszonyítva előzőleg egy rinocérsz talpbetétje lehetett – többek közt az íze is erre az eredetre utal - …, ez a karfiolos izé… gyerekek… huhhh… kedvem lett volna rárabolni és kaján vigyorral az arcomon meglógni a serpenyő teljes tartalmával…

Ebéd után Sébastián-hoz csattogtam fel ismerkedjünk az Auger sistemmel (Auger - Ozsé)…

Itt két vicces történet is megesett...

Az első az az én nyelvérzékemet dícséri, a második Sébastiánét...

Első ténykedésünk az lett volna, hogy megkeressük Alain-t és elbeszélgetünk a mintáimról meg a tennivalókról... a hiba ott került a gépezetbe, mikor megemlítettem, hogy tegnap kaptam pár olvasnivalót Alaintől erről, meg amarról....

(szóban tőlem az Alain úgy hangzott el, hogy "Elen", ... mely ittenfelé ugyebár női név... ahelyett, hogy "Alen".. ami kedves supervisorom neve lenne...

...szegény Sébastián meg nem tudta hová tenni semmiből jött új kollégáját, akit ismernie kellene... pláne mivel nő az illető... szóval.... lett ebből jókora mosoly meg szabatkozás mikor kidrült...

...ezután jött Sébastián...

Hühh… emberek… az se tudtam hová forduljak kínomban… az a nyelvtani és kiejtésbeli virtuózitás párosítva az ismeretlen szavakat helyettesítő pantomim előadással és szimultán hangeffektekkel, melyek közös egyvelege alkotta Sébastián tartalmi mondanivalóját… hááát az valami leírhatatlan

… most következzék pár összenet, a tartalmi és formai tökéletesség igényét sutbadobva…

( … fonetikus formában a nagyobb élvezhetőség érdekében, és mivel én sem a gépelt formát éltem át … )

Electron emisszió, adott energiájú héjról:

1,

díz ár dö diffrnt enerdzsí lövöl, disz isz ön elektron,… hír kam dö… puty puty puty *…

*(ez az elektron sugár akart volna lenni, mint kiderült…)

2,

after that the elektron… spsüüüüüüüüüüüüü….*

*(emittálódik, kilőködik, kiszabadul,… whatever you want… volt ebben minden…)

… DE … a kulcspont,… amit különböző méretek elmutogatása követett az a „cylindrical - hengeres” angol szónak nem is a helyettesítése, mert azt tökéletesen használta, hanem inkább a gépben betöltött funkciójának az elmagyarázása, elmutogatása volt.

Na már most, … próbáljátok elképzelni, ahogy a srác előttetek épp egy hengeres tárgy miben létének és méreteinek taglalásába van belemélyedve, … melyet két kezének csípőmagasságban történő helyezésével és hengeres tárgyat illusztrálva vele, próbálja elmagyarázni, hogy hol is és merre is van a gépben, mindezt enyhe kéz és csípőmozgással kísérve…

… hát én nem kaptam szikrát…

…köztem és a szabadság közt egy ajtó állt, és a hengeres tárgyat magyarázó Sebastián… két halk, torokköszörülésnek álcázott elfojtott ám idejében elfojtott majdnem kitörő kacaj surrant ki ajkaim szegletén… majd folytattuk a diskurzust…

… több szó ne is essék eme internacionális kommunikációs légyottról…

Amúgy Sebastián egy baromi jófej srác, minden bizonnyal totál naprakész a munkájával kapcsolatban és egész jól sikerült megértenünk egymást, de… hogy nekem szerzett egy vidám napot… az is biztos… : )

..háát a mai napnak legyen ez a zárszava… sokkal több ugyanis nem is történt már a nap hátralévő részében…

pápusszz mára mindekitől... :)

                                                                                              Bensz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.